A napokban tetőzött egyik legnagyobb megjelenési fórumunk, a Facebook iránti…. hmmm, hogy is fogalmazzunk. Nincs erre jó szó. Egyrészt ez a virtuális játszótér lehetővé teszi, hogy sok-sok emberhez eljussunk, gyors, interaktív, hasznos-egy bizonyos pontig. Másrészt viszont úgy érezzük, hogy ez az egész kezd átmenni valami olyanba, ami ijesztő, kezelhetetlen, ami sokszor túlnő rajtunk.
A Facebook lehetőséget ad, kifejezni tetszésünket, ellenérzésünket, véleményünket (ami ugye mindenkinek van…), fájdalmunkat, örömünket.
Függőséget okozhat, ha nem vigyázunk.

Sokszor mi magunk is beleesünk abba a hibába, hogy túl komolyan vesszük arctalan, vagy épp profilképpel rendelkező emberek véleményét, ami, valljuk be, esetenként bicskanyitogató. 38000 követővel, megosztó tevékenységgel (állatvédelem) célpontokká válunk, amit természetesen mi vállaltunk, illetve inkább csak elfogadjuk, hogy ez ezzel jár. De. Mi is emberek vagyunk. Fájnak dolgok, bántja az igazságérzetünket sok-sok komment, viszket a tenyerünk, hogy megvédjük magunkat egy-egy arctalan “ellenségtől”. Zakatol az agyunkban millió kérdés, miért csinálják ezt az emberek, miért támadnak, miért vonnak felelősségre?

Kiteszünk egy posztot, bármiről. Legyen az egy segítségre váró kutya/macska. Jön a kérdés, mi miért nem segítünk? Hisz mi vagyunk az állatvédők!
Miért ide vagy oda adunk állatot? Miért nem adunk máshova? Miért nem vagyunk ezer helyen egyszerre? Miért ez a napirendünk? Miért nem az?

Érzékeny témákat érintünk, ami sok esetben kiveri a biztosítékot. A Facebook nem teszi lehetővé oldalként, hogy lezárjuk a kommentelés lehetőségét, arra viszont nincs kapacitásunk, hogy minden egyes kommentet figyeljünk. Emiatt sokszor eldurvul a helyzet posztok alatt, az emberek egymásnak vagy nekünk esnek, néha csak pislogunk, hogy értelmesnek tűnő emberekből milyen mennyiségű mocskolódás jön ki.
A vélemények különböznek, de biztosak vagyunk abban, hogy ha a kommentelők élőben állnának egymással szemben, sokkal jobban moderálnák magukat. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy ha nincs egyetértés, szinte karóba húzzák egymást az emberek. Rengetegen ilyen és hasonló oldalakon vezetik le a frusztrációjukat, mert itt nincs következmény. Álprofilok sokasága játszik megmondóembert, a profilkép egy angyalka, egy szál virág, egy netről letöltött kép. Pár ismerős, vagy még az sem, zárt, titkos profilok. Vélemények, ami mögött ki tudja, ki áll. Az emberek mégis mindent készpénznek vesznek, amit ott olvasnak. Nulla utánajárás, nulla tájékozódás. Fogalmuk sincs egyeseknek, mekkora téves hatalommal jár ez. Ha valaki azt mondja egy másik állatvédőre, hogy rossz, akkor vakon mennnek utána több ezren. Ha valaki kiírná rólunk, hogy tegyük fel éheznek az állataink, keresztre feszítenének minket.

Nem tudjuk megváltoztatni ezt a tendenciát, sajnos. Ez a hihetetlenül felgyorsult világ lehetővé teszi, hogy a neten szörfözve odalökjünk egy ocsmánykodást, majd tovább haladva már nem is emlékszünk, hol mit kommenteltünk, de a “célpont” bizony sokszor napokig őrlődik ezeken. Pedig adott illető 2 perc múlva már nem is emlékszik, kibe, milyen oldalon rúgott bele.
Mi csak egyet kérünk. Ha bármilyen kérdésed van, velünk kapcsolatban, ami nem hagy nyugodni, kérdezz. Privátban, telefonon, e-mailben. Gyere el hozzánk, nézz szét, beszélgessünk. Ha olvasol valami rossz dolgot az oldalon, próbálj finoman fogalmazni, úgy, amilyen embernek gondolod magad. Ha intelligensnek, akkor úgy.
A Facebook egy virtuális játszótér. Légy fer játékos. Akivel az ellenfél a végén szívesen kezet fog, ha alulmarad.