Muszáj kiírnom magamból, mert azt érzem, hogy belülről olyan szinten szétfeszít a düh és a csalódottság, hogy azt elmondani nem lehet. Egy konkrét eset történt, egy helyi csoportba posztolták a sérült állatot, és a vele kapcsolatos segítségkérést.

Egy cicáról volt szó, aki tőlünk kb. 40-45 kilométerre volt, sérülten, szenvedett. Annak ellenére, hogy jó ideje szinte alig fogadunk cicákat, természetesen nem volt kérdés, hogy valahogyan segítenünk kell neki. Hozzáteszem, hogy a helyi csoportban megjelenő posztot mi nem láttuk, nekünk egy macskamentő egyesület küldte át a fuvarkérést, miszerint Budapestig szeretnék eljuttatni a sérült cicát.

Több irányba keztünk el telefonálgatni, és viszonylag gyorsan találtunk is egy megoldási lehetőséget, a német partnerszervezetünk vezetője vasárnap reggel indul haza Németországba, és természetesen elvitte volna a sérült cicát.

Azt is felajánlottuk, hogy ha valaki behozza hozzánk a cicát, természetesen ellátjuk, kap infúziót, fájdalomcsillapítót, és holnap reggel a saját állatorvosunk megvizsgálja és célzottan ad neki olyan gyógykezelést, amivel vasárnap reggelig kicsit könnyítünk az ő helyzetén.

Ha a helyzet megkívánta volna, nem lett volna kérdés, hogy kórházba szállítjuk. Mi nagyon keveset tudunk neten böngészni napközben, hiszen millió tennivaló van, és késő délután szembesültünk azzal, hogy a helyi városi csoportban is ki van téve ez a poszt. Nyilvánvalóan, ha valami nincs kint Facebookon, az nem is létezik.

Természetesen, mint mindig, felmerült a mi nevünk is, hogy keressenek minket, hátha tudunk segíteni. Szinte egyértelmű volt, hogy megjelennek olyan kommentelők, akik bármilyen okból kifolyólag nincsenek megelégedve a mi munkánkkal, a mi tevékenységünkkel, bármi miatt csalódtak bennünk az elmúlt évek során, és elindult egy kommentáradat, miszerint mi csak az adó 1 %-ra utazunk, és egyébként nem is érdekelnek minket az állatok.

A kritikus hangoknak természetesen villámgyorsan akadt rajongótábora, egymás után jöttek a kommentek, miszerint ez valóban így van, mi sosem segítünk senkinek. Többen like jelekkel fejezték ki az egyetértésüket a kritizáló hölgy kommentje kapcsán.

Elképzelni sem tudjátok, hogy minket milyen szinten érintenek ezek a kritikák. Napi szinten iszonyú lelki teherrel és fizikai megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk, rengeteg sérült,beteg, bántalmazott állat bekerül a menhelyünkre, ezt az esetek nagy részében ti is láthatjátok az oldalunkon.

Újra és újra le kell szögeznünk, hogy mi egy civil szervezet vagyunk. Nincs állami támogatás, kizárólag a jóindulató emberek támogatására számíthatunk.

Ma Magyarországon szinte bárki alapíthat egyesületet, civil szervezetet, bizonyos feltételekkel menhelyet is. Nagyon sok civil magánmentő létezik ma Magyarországon, akik akármilyen okból kifolyólag nem szeretnének hivatalos szervezetté válni. A többségét tiszteljük és becsüljük, hiszen rengeteg állat kerül az ő gondozásukba is, de ez sosem jelentheti azt, hogy ők bármilyen formában különbek nálunk, azt pedig egyenesen felháborítónak tartjuk, hogy arra hivatkozva, miszerint ők nem menhely, és nem szervezet, ők vagy a követőik a hivatalos formában működő szervezeteket mocskolják, kritizálják, számon kérjék.

Ez a legkönnyebb, tudjátok?

Ments meg néhány vagy sok állatot, ne alapíts egyesületet vagy szervezetet, mert azzal rengeteg problémát magadra húzol, gyűjts magánszámlára, majd utána, miután sok ember követi a munkádat, adj teret azon kritikáknak, miszerint a hivatalos formában működő szervezetek nem csinálnak semmit.

Ezen civil magánmentők követői előszeretettel csámcsognak rajtunk és hozzánk hasonló egyesületeken, falhoz állítva minket, és óriási lelki terhet okozva olyan gondolatokat ébresztenek, miszerint mi értelme van ennek az egésznek, hiszen hiába mentesz meg éves szinten 500-600 állatot, az is kevés.

Ezen oldalak üzemeltetői, tulajdonosai, maguk a magánállatvédők szinte soha nem állítják le ezeket a kritikus hangokat, sőt, még valahol örülnek is annak, hogy őket istenítik, a hivatalos szervezeteket pedig falhoz állítják. Háborút csinálnak valamiből, ahol békének kellene lennie.

Ezen kritikus hangok tulajdonosainak általában eszébe sem jut azokat az embereket hibáztatni, akik az adott állat sorsáért vagy sérüléseiért felelősek.

Nem, valóban nem tudunk megmenteni éves szinten több ezer állatot, akikről bejelentés érkezik. Képtelenség.

Vannak olyanok, akiktől ezt elfogadják, és vannak olyanok (pl. mi) akiktől nem.

Sem a pénz, sem a hely, sem az emberi erőforrás nem végtelen.

Minden egyes visszautasításba félig belehalunk.

Mi lennénk a legboldogabbak, ha könnyedén, egyszerűen igent tudnánk mondani minden egyes bejelentésre. Sajnos ez nem így van.

Mielőtt kritizálsz, gondolkodj. Mielőtt számon kérsz, gondolkodj. Mielőtt mocskolódni kezdesz, nézz rá a mi oldalunkra, vagy bármelyik hivatalos formában működő szervezet oldalára. Nem vagyunk istenek. Nem tudjuk megmenteni a világ összes rászoruló állatát. Nagyon sajnáljuk. Mi ennyit tudunk. Ha ez kevés, nagyon sajnáljuk. Képtelenek vagyunk többet vállalni.