Amikor bejönnek hozzánk a látogatók körbenézni, általában látvány alapján esnek először szerelembe. Vannak a kicsi cukik, a göndör puhák, a csillogó simaszőrűek, a cukifejűek, a bohém kinézetűek. Meg vannak, akik olyan átlagosak. Mint Csövi. Akik csak olyan… kutyák.
Mi nagyon jól ismerjük őket, de akik eljönnek hozzánk, nem igazán tudják eldönteni, milyenek lehetnek, és sok esetben nem is nagyon érdeklődnek a természetük iránt, pedig az ezerszer fontosabb, mint a kinézet. Csövi úgy nézett ki anno, mint egy csöves. Szó szerint. Bűnronda volt szegény, súlyosan rühes, kicsi, bolhás, büdös, hiányos szőrzete foltokban fedte csak lángoló, aszott bőrét. Nagyon sokáig volt karanténban, míg testileg lelkileg helyrejött, mert bizony volt idő, amikor az egykori pár hetes kölyök teljesen apatikus állapotban szemlélte a világot (illetve gondozóját és a karantén ablakát), mi pedig nagyon stresszeltünk, hogy helyre tudjuk-e hozni, amit az ember elrontott. Ismét.
Helyre tudtuk hozni. A szőre kinőtt, a lelke meggyógyult.
Azóta eltelt 10 hónap. Csövi valamikor márciusban ünnepli első szülinapját, normál esetben egy kutyatorta, ajándék labdák és szerető család venné körül. Ő viszont rácsok közt ünnepel majd. Nem kap ajándékot, mert a kennelben egy labda óriási konfliktusforrás. Nem lesz külön tortája, azt fogja enni, amit a többiek.
És hogy milyen is Csövi?
Egy igazi kamasz. Ugrál, puszit oszt, bújik. A reggelinél jobban érdekli az ember, mint a kaja. A többiek már rég esznek, ő még mindig a hasát vakartatja. Döbbenetes mennyiségű szeretet és hála van benne. Gyerekek sétáltatják, a macskákra sem mozdul rá. Ő az első, aki ugrik a simiért, egész teste táncol, imádja az embereket. Mindenkit, válogatás nélkül. Nem házőrző típus, ellenben ideális családi kutya. Társaival abszolút jó a viszonya, nem verekszik, nem balhézik.
Csövi egy olyan családot keres, ahol korlátlan mennyiségben onthatja magából a szeretetet. Ami belőle sosem fogy el… ❤️