Adj esélyt
Sokszor már nincs kedvem beszámolni arról, hogy kik mennek Németországba örökbe tőlünk.
Sokszor fáj, hogy emberek azt hiszik, mi azért szeretjük ezt a vonalat, mert jó pénzért eladjuk a cukimuki szép kutyákat, és a magyarokat elküldjük.
Nem akarunk magyarázkodni, nem akarunk bizonygatni semmit.
Szeretjük, imádjuk a magyar gazdijainkat, akik gyönyörű életet adnak a védenceinknek. De belőlük egyre kevesebb van.
Ma egész nap nálunk voltak a német partnereink. Iszonyú hosszú nap volt, fotóztak, videóztak, hoztak ételt a lakóinknak, és kaptunk egy kis támogatást is, hogy tudjunk ivartalanítani.
Holnap hajnalban 31 kutyánk indul el velük egy sokkal szebb élet felé.
Köztük van Diego, aki 12 éves, és pontosan 12 éve a menhelyünk lakója. Nem cuki, nem szép, egy zsémbes kis öregember, aki élete utolsó éveit egy meleg otthonban, családban, szeretetben töltheti.
Köztük van a szívférges Apenta, akit hosszú ideje hirdetünk, de érdeklődés nulla.
Köztük van Serpa, a hófehér idősödő gyönyörűség, aki soha, senkinek nem kellett igazán, éveket töltött menhelyen, ahogy Regina vagy Rasmus is.
Itthon senkinek nem kellettek. Odakint szerető családok alig várják, hogy holnap késő éjjel megérkezzenek, és végre elhalmozzák őket szeretettel, gondoskodással.
A német társszervezeteink nem üzleti partnerek. Hanem remény.
Remény és esély, olyanoknak, akik itthon soha nem találtak családot.
Szeretjük a szuper magyar gazdikat is. Tényleg.
Adj esélyt. Te is, magyarként. Mert egy kutyának sem lenne szabad rácsok mögött meghalnia.