Bármerre néztem, szinte mindenhol kutyát láttam. Egyik sem volt agresszív, de túl barátkozó sem, nem követték az embereket, nyugodtan, türelmesen heverésztek fák tövében, bokrok alatt. Egyik sem volt apatikus, könyörgő, erőszakos, vagy esdeklő. Csak úgy voltak.

Elfogadták a feléjük dobott ételt, megették, és nézelődtek tovább. Olyanok voltak, mint a padok vagy a bokrok, természetes részei a környezetnek.

Nem mondom, hogy rendben volt. Nem volt rendben. Voltak köztük olyan kutyák, akikért itthon még 1-2 éve közelharc folyt, kicsi, világos bongyor, fajtajellegű divatkutya is.

És ők család, otthon, jövőkép nélkül bolhásan, büdösen ücsörögtek az emberek (az élelem) közelében.

Ne legyenek hiú reményeink. Itthon pontosan ugyanez vár ránk.

A magyar állatvédelem a végórába fordult, annak is utolsó perceibe. Kivérzett, teljesen.

Olyanok vagyunk lassan, mint a román kutyák. Nincs jövőkép, nincs remény már, nincs semmi, csak úgy lebegünk a semmiben, egy légüres térben, lüktető fejjel, üres aggyal, remény és kilátás nélkül. Nincs tovább, ha ez így marad. De nem fog így maradni. Ez sokkal, sokkal rosszabb lesz.

Nézzük őket, azokat az életeket, akik évek óta velünk vannak. Nem tudják, mi vár rájuk, talán ez a szerencséjük. Nem tudják, hogy eljöhet az a nap, amikor nem lesz mit enniük. Mert nem lesz táp, nem lesz adomány, nem lesz miből gyógyszert vennünk, nem fogjuk tudni tankolni az autót, hogy orvoshoz vigyük őket. De hiába is vinnénk, ha nem fogjuk tudni kifizetni az állatorvosi költségeket.

A prioritás az embereké ebben a helyzetben, ez teljesen természetes, az állatvédelem még inkább háttérbe szorult. Kezdünk láthatatlanná válni, annál láthatóbb lesz viszont a probléma, amit az állatvédelem haldoklása generálni fog.

Egyre több kutya és macska lesz az utcán, mert a kibocsátó réteg nem áll le, megállíthatatlanul szaporodnak az állatok már most is, egyre brutálisabbak az állatkínzások, és előbb utóbb el fogunk jutni oda, hogy mindenhol kóbor kutyák és macskák lesznek, sokkal nagyobb számban, mint eddig. Akik éhen fognak halni, vagy az élelmesebbek be fognak járni udvarokba, kertekbe, és esznek majd, amit találnak. Igen, a tyúkjaitokat, vagy adott esetben a kinti macskáitokat. Mert éhesek lesznek. Nagyon.

És igen, rengeteg ember van, aki azt követeli tőlünk, hogy kényszerítsük ki a megoldást ott fenn… Mindegy, hogyan, hány irányból, mennyire próbáljuk. Falakba ütközünk, mindenhol. És ezt nem értik meg azok, akik csak annyit látnak, hogy „mi nem csinálunk semmit”.

Próbálunk egymásnak segíteni, ha valakinek van felesleges gyógyszer, elküldjük egymásnak, ha van gyógytáp, amire valakinek aktuálisan nincs szüksége, de másnak igen, azzal is ez történik. Már nem tudunk egymáson könnyíteni azzal, hogy átadunk/átveszünk kutyákat/macskákat szervezeteknek, akiknek jobban megy, mert már senkinek nem megy jól. Igen, mi is csináltuk, segítettünk számtalanszor nálunk sokkal rosszabbul álló szervezeteknek, és fajtajellegű kutyákat át tudtunk adni fajtamentőknek. Már most ez sincs.

Az örökbeadás szinte nullára redukálódott, Nyugat-Európa az ukrán állatokra koncentrál elsődlegesen, bár a német partnerünk még kitart valamennyire, de erősen visszazuhant az a vonal is. Senki nem tudja, mi vár rá, mindenki kivár, tartalékol, számol, a túlélésre játszik.

Itt már nincsenek rétegek, nincs már az, hogy a nyugdíjasoknak jobb, mert átlag alatt fogyasztanak, de meg kell venniük a gyógyszereiket, és nekik is enniük kell, és az élelmiszerek árai őket is érintik. Bár, végülis a csirkefarháttal is túl lehet élni az éhezést. Nincsenek biztonságban a családok sem, az egyedülállók sem, a vállalkozók sem, senki sem. Mert így, vagy úgy, de mindenkit érinteni fog ez az egész káosz. Nem lesz kivétel.

Nagyon szépen megkérünk mindenkit, aki még valamennyire optimista, vagy jobban áll (még), hogy segítsetek. Nem csak nekünk, bármelyik menhelynek, állatvédőnek, aki a közeletekben van, vagy szimpatikus a tevékenysége. Ha csak 3 kiló táppal, az is jó. Abból 9-10 kutya meg tud vacsorázni egy nap. Ha csak pár kocka szalmabálát tudtok vinni valahová, az is jó. Ha csak 500 Ft-ot tudtok adni havonta, az is jó. Bármi jó, bármi segítség. Senki másra nem számíthatunk, csak rátok.

Amit mi nagyon extrán szeretnénk betartalékolni még mostanában, mert a létünk és az állatok jóléte függ ettől:

• Tűzifa minden mennyiségben (nincs gáz a telepen, fával fűtünk és főzünk nekik)

• Kockabála (télen a kutyaházakat ezzel töltjük fel, hogy ne fázzanak)

• Plédek, takarók a karanténba

• Felnőtt kutyáknak száraztáp minden mennyiségben

• Kölyöktáp (közepes vagy jobb minőségű)

• Pénzadomány gyógyszerekre, állatorvosi költségekre

• Kullancs, bolha elleni cuccok

• Tisztítószerek

Ebben a listában gyakorlatilag semmi extra nincsen, kizárólag az alap működésünket biztosítjuk vele, egy ideig. Nincs szükség jutifalatokra, játékokra, fekhelyekre, extrákra, csak és kizárólag a felsorolt dolgokra. Nagyon szépen köszönjük, ha tudtok segíteni. Nagyon félünk.