4 hosszú év a menhelyen. Pici korától bent van, soha senkinek nem kellett, pedig kicsi, nem is fekete, tacsiszerű, az ilyen kutyusok gyorsan gazdira találnak. Anika viszont nem… Nálunk nőtt fel, és rácsok közt szocializálódott. Sosem volt igazi kölyökkora, soha nem tapasztalta meg, milyen szerető családban élni, milyen az, amikor koncentrált figyelem jut neki. Mindig csak egy volt a sok közül. Egy szinte láthatatlan kiskutya, akit nagy ívben kikerültek, mert morgással, ugatással, bizalmatlan méregetéssel fejezte ki a látogatók felé, hogy hagyják őt békén. Az első 2 évben lehetetlen volt sétáltatni, a póráztól sokkot kapott, sőt, simán beleharapott abba, aki megpróbálta őt megérinteni. Az oltásai közeledtével már levert minket a víz, mert tudtuk, hogy közelharcot kell vele folytatni, hogy egyáltalán meg lehessen fogni arra a 3 másodpercre. Aztán az egyik kollégánk a fejébe vette, hogy nem hagyja annyiban, hosszú hónapok küzdelme után Anika végre megtanult sétálni, de bizalmatlansága nem nagyon enyhült. Pár hete úgy döntöttünk, robbantjuk a megszokott bandát, és Anikát egy másik társaságba tettük, ami nagyon jót tett neki. Az új falkában kinyílt egy kicsit, megtanulta a többiektől, hogy a simogatás jó, az ember nem bánt, és már nem akarta leharapni a kezünket, amikor nyúltunk felé. Múlt héten pedig kaptunk egy üzenetet. Egy fiatal lány érdeklődött róla. Nem is hittük el hirtelen, hogy biztosan róla van szó. A lány eljött, mi pedig elmondtunk róla mindent őszintén. Nem tudtuk elriasztani. Sokat kommunikáltunk, a saját kutyiját is kihozta ismerkedni Anikával. Ma pedig eljött a pillanat, hogy Anika új otthonába költözzön. Sok egyeztetés, tanács és aggódás után Anikát boxba tettük (nagyon nehezen, félelmében összekakálta magát), és elvittük leendő gazdijához és kutyatársához, Tücsihez. Azóta rengeteg fotót és videót kaptunk róla, a kezdeti lefagyás után pár óra elteltével már rengeteget haladtak előre, közeledik a gazdihoz, érdeklődik, szimatol, és már nincs maga alá csapva a farka. 🙂 Sőőőőt, már az ágyat is letesztelte, igaz, még félénken. 🙂
Nagyon sok boldogságot kívánunk nekik, és biztosak vagyunk abban, hogy Anika pár héten belül rajongva fogja szeretni új családját. Nagyon megérdemelte, nagyon sokáig várt erre… Egy álom vált valóra. Boldogok vagyunk. <3