“Ilike Vagyok”, “Piroska és Béla”, “Tudomamittudok”, “Én Vagyok Az Ász”, “Cápali és Cápeti”, “Mekkmester”, “Kovács Béla” és “Tóth István” nyomatják a tutit a közösségi oldalakon, belerúgva valóságos, hús-vér emberekbe.

Megtámadnak egy futó nőt az erdőben? Minek ment oda, hülye ez?

Megerőszakolnak egy tinilányt? Biztos ki voltak rakva a …….

Családi erőszak? Kellett neki hozzámenni feleségül!!!

Nyakon lőnek egy kutyát a család saját kertjében? Miért adott az alapítvány örökbe egy problémás kutyát, és miért nem tanította meg a család neki, hogy ugatni nem szabad, mert azért lövés jár?

Hello, hello, hello. Álljunk már meg egy percre.

Komolyan ott tartunk, hogy itt mindenki ártatlan, itt mindenkinek mindent szabad, csak az áldozat a hibás?

Mert KIPROVOKÁLTA?!

Tudjátok, nagyon sokan élünk már ezen a bolygón. Nagyon sok mentálisan sérült ember van, akik azt hiszik, törvényen felüliek, hogy nekik mindent szabad. Igen, mindent, és bármit.

Kipécézhetnek egy védtelen nőt, aki az egészséges életmód jegyében elmegy futni egy erdőbe, hogy friss levegőn mozogjon.

Bánthatnak egy kamaszt, mert felvett egy kihívóbb felsőt.

Nyakon lőhetnek egy kutyát, mert ugat.

És mindig jön a “megmondóember”, aki nemes egyszerűséggel még rúg egyet pluszban a földön fekvőbe. Amitől az persze még mélyebbre süllyed a feldolgozhatatlan eseményekbe (már persze ha túlélte a bántalmazást).

Maradjunk abban az elcsépelt mondásban, hogy “amíg nem jártál az én cipőmben…”

Kedves áldozathibáztatók! Szívből kívánjuk, hogy benneteket soha senki ne állítson pengellérre egy hibás döntés miatt.

Maradjunk már emberek. Légyszi.