Lincshangulat
Amikor egy ember bevallottan “nem igazán állatbarát”, nem volt soha kutyája, nem tudja, mi az a parvo, de mégis úgy nyilatkozik, hogy inkább nem minősítene minket, nos, azzal egyrészt nem tudunk mit kezdeni, és nem mellesleg igencsak felháborító, hogy mi vagyunk a rosszak. Megint, újra, ismét, mindig.
Ma konkrétan lincshangulat alakult ki. Ellenünk. Zsani kolléganőm kapta az ívet, az a Zsani, aki nálam milliószor türelmesebb, kedvesebb, konkrétan fát lehetne vágni a hátán, legyen a bejelentő bármilyen agresszív és sértő.
Történt ugyanis, hogy Zsani felhívott, mert én 3 napja féldelíriumos állapotban nyomom az ágyat, és a saját kutyáimat képtelen voltam megsétáltatni, nemhogy a menhelyre bemenni. A diagnózis stressz, idegkimerültség. Már sokkal jobb, és nem is én vagyok a lényeg, a kibírhatatlan fejfájásom, szétszakadni akaró gerincem, mozgásképtelenségem eltörpült a harag mellett, amit akkor éreztem, amikor Zsani szinte sírva hívott fel, remegő hangon, hogy csak szólni akart, hogy valószínűleg meg fog jelenni helyi csoportokban pár támadó poszt a ma történtek miatt, ne haragudjak, meg ilyesmik.
Hiába kérte. Nagyon haragudtam, de nem miatta.
Azért haragudtam, mert megint mi voltunk a bűnösök más bűne miatt. És mert egy olyan kollégámat bántották, aki önhibáján kívül nem tudott azonnali segítő kezet nyújtani.
Történt ugyanis, hogy találtak 3 kölyköt, a piac mellett egy dobozban, majd később még kettőt kicsit távolabb.
Zsani elmondta szépen, hogy a tomboló és pusztító parvo járvány miatt, aminek “köszönhetően” 15 kölyök ment el 2 hét leforgása alatt (plusz 3 infúzión lógva küzd az életéért) nem jöhetnek be hozzánk.
Azt is elmondta, hogy 3 hétre lenne szükség ideiglenes befogadóra, a két oltást mi álljuk, de ez nem volt opció egyik embernek sem, akik követelték, hogy azonnal csináljunk valamit.
Senkinek eszébe nem jutott, hogy ezeket a kicsiket valaki kidobta. Hogy valaki felelőtlensége miatt születtek meg, mint oly sokan ebben az országban.
Egyetlen felelőst kiáltottak ki, minket, akik ha megfeszülünk sem tudunk már egy talpalatnyi totálisan steril helyet biztosítani 5 oltatlan kicsi számára.
A bejelentők nem tudják, mi az a parvo, de akkor elmondom, mi az.
A parvo egy lelketlen gyilkos, egy megfékezhetetlenül tomboló hóhér, aki válogatás nélkül elviszi az oltatlan, vagy egy, esetleg két oltásos kölyköket. Egy vírusos bélgyulladás, aminek lefolyása 1-2-3 nap, és a vége az esetek 99%-ban HALÁL.
A parvos kölykök először bágyadtak lesznek, nem esznek. Majd jön a véres hasmenés, a hányás, a nyöszörgős, elfekvő állapot, az öntudatlanság, a brutális fájdalom. És a vége a megváltó halál.
Hogy milyen állatvédők vagyunk mi?
Olyanok, akik tisztában vannak a korlátaikkal.
Akik nem fognak felelőtlenül rábólintani oltatlan kölykökre, ezzel a biztos halálba taszítva őket.
Nena kutyánk 8 kölyökkel érkezett egy putrisorról. Még szopiztak a kicsik, teljesen külön voltak tartva. Karanténban. Nena utolsó kicsinye tegnap hagyott itt minket.
Avery 7 kölyökkel érkezett, a kék szemű, brutálisan összeharapdált mami utolsó kölyke ma reggel búcsúzott a földi léttől. 😢
A végletekig küzdöttünk értük.
A kórházi számláik több százezer forintra rúgnak, amit akkor is ki kell fizetnünk, ha nem sikerül.
Nem sikerült.
EZ a parvo.
EZ.
Megvettünk már mindent, amit lehetett.
Méregdrága fertőtlenítő, Virocid, kimondottan parvora. Sagewash. Disznóperzselő a falakra. Ózongenerátor. Viroplazin “csodaszer”. Szérumok. Minden.
Ennyit tudunk, mi, “milyenállatvédőkmaguk”.
Óriási köszönet Horváth Anettnek, aki végül vállalta az 5 kölyök hetekig tartó tutujgatását. Minimum 2 oltásig.
Köszönjük, ha megérted.
Ha nem érted, akkor köszönjük, hogy nem rajtunk vezeted le a frusztrációdat és a haragodat.
Mert akármilyen meglepő, nekünk is vannak érzéseink.
Több, mint azoknak, akik valóságosan tehetnek erről.
(Novák Évi)