Egy mentett kutyához
Félsz. Rettegsz. Fázol. Éhes és szomjas vagy. Fáj, nagyon. Sérült vagy, csontod tört, élősködők rágják a tested.
Ami egykor egy pihepuha, tejszagú kis gyönyörűség volt, mára már csak egy lángoló, viszkető, vérző torzó.
Menekülsz, morogsz, harapsz. Védekezel. Nem bízol, nem hiszel, nem remélsz.
Aztán megadod magad. Beszorítanak egy sarokba, csapdába csalnak, elvisznek erőszakkal valahová.
Bezárnak. Szurkálnak, megvágnak, fogdosnak, nem akarod. Gyűlölsz mindent és mindenkit.
Aztán valami megváltozik. Már nem fáj annyira. Már nem vagy éhes, szomjas. Nem bánt senki. Az érintéstől való rettegés átfordul vágyakozásba.
A kéz meleg, puha, simogat. Nem bánt, nem üt, nem okoz fájdalmat. A hangok megváltoznak. Nem hangos, nem fülsértő, nem fenyegető.
Inkább halk, kedves, biztató.
Hinni és bízni kezdesz. Szeretnek, életedben először. Küzdenek érted. Megígérik, hogy csakis jobb lesz ezután. Hogy elmennek veled a falig, és azon is túl. És te bízol bennük.
Azokban, akik megígérték, hogy álom életed lesz. Ami nem egy hátsó kert, egyedül. Nem lánc, nem kennel, nem egy huzatos kutyaház az udvaron. Nem egy üres kert, amit őrizned kell, és kiabálnod, ha idegen jön. Nem opció a hosszú, fagyos tél egy udvaron.
Mert te jobbat érdemelsz, te megérdemelsz mindent és annál is többet. Mert te mentett kutya vagy. Talán defektes egy kicsit, talán problémásabb, talán nagyobb türelmet igényelsz. Nem vagy tökéletes. De egy valódi kincs vagy, egy remény, egy esély, hogy általad jobb emberré válhatunk.
Mentett kutya vagy.
A világ legértékesebb, legszeretnivalóbb lénye.
Bízz bennünk.
Megtaláljuk neked az igazit.
Aki méltó hozzád.
Egy mentett kutyához. ❤️