Vannak otthonok, ahol kötelezően le kell venni a cipőt a belépés előtt, van, ahol a házigazda csak legyint, “gyere csak nyugodtan, úgyis porszívózni kell”.

Vannak szórakozóhelyek, ahova nem léphetsz be ápolatlanul vagy melegítőalsóban, mert face és dress kontroll van, míg egy faluvégi kiskocsmában ezzel senki nem foglalkozik.

Vannak éttermek, ahova kizárólag asztalfoglalás után léphetsz be, és van, ahova bármikor beeshetsz egy rántotthusira.

És vannak menhelyek, ahova kizárólag időpontegyeztetés után mehetsz látogatóba, ennek számtalan oka lehet.

Nálunk ez másképp működik, de itt is vannak szabályok.

Nálunk a telep “nyitott”, bárki jöhet látogatóba, sétáltatni, de egy meghatározott időintervallumban.

Minden nap 10-15 közt. Hétvégén is.

Séta esetében ez azt jelenti, hogy legkésőbb 3-ra minden kutyának a helyén kell lennie.

Mi 7 után érkezünk szép sorban, 7:40 körül átbeszéljük az aznapi teendőket, 8 körül elindul az élet. Etetéssel kezdünk, ami egy rendkívül feszült 1 óra, a kutyák éhesek, érzik a kaja illatát, az első kennelek már rég jóllaktak, mire az utolsókhoz érünk.

Nem, nem mehet le idegen ilyenkor. Teljességgel ki van zárva. Egyetlen idegen ember nézelődése kiválthat az éhes kutyákban egy olyan agresszív magatartást egymással szemben, ami könnyen végződhet tragédiával.

Mi mindent megértünk, higgyétek el. Hogy messziről jöttetek, hogy éjszakás műszak után most értek rá, hogy “mostazonnalkellújcica” mert az előzőt tegnap elütötték, és munka előtt szereznetek kell másikat, mire a gyerek hazaér, különben sírni fog. Na jó, utóbbit nem értjük meg, de a történet nem a képzelet szüleménye.

De akkor sem fogjuk kockáztatni az életüket, ha emiatt haraggal távoztok.

3 után senki nem mehet le a telepre, rajtunk kívül.

Oka van.

Fél 4 körül történik a délutáni gyógyszerezés, ellenőrzés, a kutyák ilyenkor már pihennek, csendesednek. Mi 4 után megyünk haza (nem sikerül mindig), és egészen egyszerűen nem hagyhatunk ott egy felbolydult menhelyet, csak mert ti 3 után érkeztek sétáltatni.

A többség megérti, és elfogadja, de vannak renitens lázadók, akik csúnyán néznek, és válogatott sértéseket hajigálnak hozzánk.

Az utóbbi héten kétszer is megtörtént például, hogy azt vágták valakik hozzánk, hogy qva drága a benzin, és csak hogy tudjuk, nekik nem 2 Ft volt idáig eljönni.

Gyerekek, ez komoly?

Ha én elmegyek messzire, először tájékozódom.

Nem indulok el egy 100 km-rel távolabbi múzeumba mondjuk, ha nem csekkolom előtte a nyitvatartást.

Nem utazok 150 km-t egy felkapott, zsúfolt étterembe asztalfoglalás nélkül, mert nem akarok éhesen a bejáratnál szembesülni azzal, hogy esélytelen kapnom egy asztalt.

És végképp nem fogok nekiesni az ott dolgozónak, hogy dehát akkor is, és amúgy is, és “mitképzelsztemagadról”.

Igyekszünk mindenkinek megfelelni, tényleg. De ennyire kevés emberrel ez azért nagy kihívás.

Egy biztos, a védenceink jóléte és biztonsága mindennél fontosabb. Akkor is, ha drága a benzin.

(Évi)