Furcsa ember a magyar.

Hosszú poszt lesz, bocsánat. Ha elolvasod, nagyon köszönjük. Kérünk szépen előre mindenkit, hogy kulturáltan nyilatkozzon a témával kapcsolatban.

Furcsa ember a magyar. Kb. mindent ingyen szeretne, de felháborodva pusmog a buszon a megalázóan kevés fizetése miatt az útitársával. Kapni imád, adni kevésbé, főleg, ha nem jár érte semmi. Ne adj Isten, még neki ráfizetés.

Igen, még mindig egy állatvédelmi szervezet posztját olvassátok, de persze ma is volt egy érdekes eset, ami megadta a végső löketet, hogy végre írjunk erről a kényes témáról is, azaz az állatorvosi ellátásról.

Történt ugyanis, hogy egy borsodi településen egy hölgy talált pár kiskutyát. Fogta magát, bevitte a kicsiket egy rendelőbe, és az ő határozott kérésük ellenére, miszerint nem tudják hová tenni a kis csapatot, ott hagyta őket. Patthelyzet, velünk is megtörténik, de az már sajnos megszokott. Ez azonban egy állatorvosi rendelő volt. Döbbenetesen sok komment született, azzal kapcsolatban, hogy az illető bizony jól tette, a kommentelők többsége meggyőzhetetlen volt arról, hogy ez nem helyes, ilyet nem lehet csinálni. Jöttek a felháborodott hozzászólások, miszerint az orvosok erre esküdtek fel, oldják meg, hol az empátia, az állatszeretet, miegymás.

Jöttek az okos megjegyzések, hogy ha, idézem: „van pofájuk elkérni ennyi pénzt az állatorvosi ellátásért, nehogy már ne férjen bele nekik pár kölyök pluszban”.

Úgy gondoljuk, hogy bár nem szorulnak rá a mi védőbeszédünkre, mégis szeretnénk rávilágítani pár fontos dologra a témával kapcsolatban.
A képzésük ideje 11 félév. Ha beférnek az államilag támogatott kategóriába, tök jó, ha nem, félévenként 1 millió Ft a tandíj. Azaz 11 millió forint, mire elvégzik az egyetemet. Kizárólag nappali tagozaton tanulhatnak, azaz 5 és fél évig nem tudnak munkát vállalni, max. a Mekiben éjjel, de abból bizony nemigen él meg Pesten albérletet , megélhetést fizetve.
Ha szerencséje van, felveszik egy klinikára, kórházba dolgozni, ha még szerencsésebb, és anyagilag megteheti valami csoda folytán, nyit egy saját rendelőt (ez azért nemigen jellemző egy frissen végzett hallgató esetében).

Tegyük fel, nyit rendelőt. Ha elvisszük az állatunkat hozzá, elvárjuk, hogy legyen röntgen, ultrahang, labor, rendelkezésre álló gyógyszerek, tudjon műteni, ha kell. Kis rendelőkben erre nemigen van lehetőség, ezért, nagyobb gond esetén megyünk tovább, kórházakba. Ami drága, de van minden. Van ügyelet, van infrastruktúra, van minden elérhető közelségben. Van ügyeleti díj, ami nincs egy kicsi rendelő esetében, de az nincs is nyitva hétvégén, éjjel.

Meg kell érteni, hogy egy profin felszerelt rendelőnek, kórháznak, iszonyú fenntartási költsége van. Amit, tetszik vagy sem, nekünk kell kifizetni azért, hogy működhessenek. Ez nem csak egy állatkórháznál van így, beszélhetünk étteremről, klubról, kisboltról, bármilyen olyan vállalkozásról, ami profitorientált.
A munkának, a belefektetett energiának, a SZAKTUDÁSNAK igenis ára van. Háboroghatunk, hogy drága a bélszín, horror áras a csontműtét, drága a WC papír, a kenyér, a belépőjegy egy fesztiválra, attól még a helyzet nem fog változni. Ezek a vállalkozások, ha szükség van rájuk, működni fognak akkor is, ha mi esszük az ideget azért, mert drága.
Mindeközben, emberek tízezrei vándorolnak ki ma Magyarországról, jogos elégedetlenségből fakadóan, mert nincs megfizetve a munkájuk, a szaktudásuk. Minden ingyen kellene, de ha az ő munkájukat veszik semmibe, az már nagy baj. Hol itt a korrektség?

Tudomásul kell venni, hogy az állatorvosi ellátást ma hazánkban nem finanszírozza a TB, de lehet kötni biztosítást a kisállatokra. Azt is tudomásul kell venni, hogy az állatorvosok jórészt MAGÁNVÁLLALKOZÓK, azaz nem jótékonysági intézmények. Nem támogatja őket az állam, nem az önkormányzat tartja fenn őket. Innentől elvárhatatlan, hogy egy állatorvos befogadjon minden kóbor állatot, akiket azért visznek oda, mert találták, és hát hol is lennének jobb helyen, mint egy állatorvosnál.

Azért, mert ért hozzá, még nem lesz helye, és nem kötelessége a saját pénzéből finanszírozni az állatok ellátását. Nyilván jó pár orvos van, akik méltányosságból elvállalnak néha egy-egy esetet, sőt, a többség minden állatvédő szervezetnek komoly kedvezményeket biztosít (nem kötelességük), de az elvárhatatlan, hogy minden egyes állatot ingyen ellássanak, meg még el is helyezzék. Hol? Azon a pár helyen, ahol a TE kutyád lábadozik egy műtét után? Amiért te fizetsz rendesen? Mit szólnál, ha a beteg kutyádat nem tudnák elhelyezni pár napos kórházas benttartózkodás esetén, mert nem lenne hely az utcán talált, ingyen ellátott állatok miatt? Arról nem beszélve, hogy te 2-3 nap múlva hazaviszed a kutyádat, de az utcai kóbort ki viszi haza?

Már csak azért sem elvárható az ingyenes ellátás, mert a magyar ember nagyon leleményes ám. Chip nuku, de Buksika vígan él náluk x éve, oltás, egyebek nélkül, Buksika hirtelen rosszul lesz, emberünk pedig besétálna a kórházba, és közölné, hogy az utcán találta, „jajjjj drága doktor úr, tessen mán’ segíteni szegény párán”. Vajon hány ilyen eset lenne rövid időn belül, ha ez működőképes lenne? Rengeteg. A gyógyszer, a fenntartás, az orvosok bére pedig pénzbe kerül. Te pedig, kedves gazdi, akinek chipes, oltott kutyája/macskája van, rendben tartod az állatodat, jogosan háborodnál fel, hogy mi az, hogy van, akinek ingyen ellátás jár, van akinek meg fizetnie kell… Ugye?

Nekünk van egy saját orvosunk a menhelyen, aki heti 3 nap pár órában ellátja a menhelyes kutyákat. Emellett a nyíregyházi kórházzal vagyunk kapcsolatban. Minden orvosunkat mérhetetlenül tiszteljük és szeretjük a profizmusuk miatt, a hozzáértésük, állatszeretetük, kedvességük miatt. Jó velük együtt dolgozni, nem rohangálunk 100 irányba, ha baj van, stabil pontok ők a mi, és kutyáink/macskáink életében.

Nem tudnak mindenkit megmenteni, de a legjobb tudásuk szerint járnak el. Korrekten, pontról pontra átbeszélve, tájékoztatva minket mindenről, közösen döntünk a továbbiakról, ha ne adj Isten eutanáziára kerül a sor, csendben, megértően, együttérzően teszik a dolgukat, fájdalom nélkül segítik át a szenvedőket azon a bizonyos szivárványhídon. Ha a legcsekélyebb esély is van, akkor pedig maximális profizmussal gyógyítanak.

Ne bántsuk őket. Szükség van rájuk, biztonságot adnak, nélkülük rengeteg menthető állatot veszítenénk el. És fogadjuk el, hogy bármennyire is szeretik az állatokat, ők nem jótékonysági intézmény.