Közel 100 km-ről érkezett, bőrbetegen, megfélemlítve, egy benzincsővel és egy cuki bálamadzaggal a nyakán egy borsodi putriból április 9-én. Csalikutya volt, azaz rajta gyakorolt a többi kutya. Ezer sebből vérzett, bőre égett, nyakán hatalmas vágás.
Amikor érte mentünk a kórházba, egy végletekig megtört, borzalmas állapotban lévő 7 hónapos kislányt találtunk a karanténban.
Hazahoztuk, és elkezdtük a végtelennek tűnő testi-lelki kezelést. Naponta kentük megkínzott testét paraffinolajjal, tömtük vitaminokkal, infúziót kapott, minőségi ételt, és rengeteg szeretetet.
Molli szép lassan nyitni kezdett, először el sem hitte, hogy itt már senki sem akarja bántani. Sétálni tanítottuk, játszani, ÉLNI. Az irodában élt, velünk.
A szőre és bőre lassan regenerálódott, a lelke kezdett helyrejönni, és ő hihetetlen módon kezdett ragaszkodni hozzánk. Háláját rengeteg puszival, bújással mutatta ki, megtanulta, hogy ölben lenni jó.
Nemrég pedig üzenetet kaptunk. Egy nagyon távoli helyről. A gazdijelölt kapott jó pár videót és fotót róla, és kitűzték a látogatás időpontját. Ma, 370 km és 5 óra utazás után, Molli és új családja megismerkedtek. A találkozó nagyon jól sikerült, Mollinak láthatóan szimpatikus volt a pár. Hosszú séta és beszélgetés után a döntés megszületett.