Hatan voltak tesók, Bandita és tesója 3 hónaposan együtt gazdisodtak. 9 hónapos korukban visszakerültek a menhelyre, az okot csak röviden írjuk, mert már túlléptünk rajta, és már nem számít…. Bandita a család elmondása szerint visszakapott a gyerekre. Még ő is gyerek, nem voltunk ott, nem láttuk, mi történt, de emiatt a sorsuk egyetlen másodperc alatt megpecsételődött, pedig Brandie ártatlan volt.

Bandita és Brandie fotójával a Jófogáson találkoztunk, a vér megfagyott az ereinkben. Azonnal felvettük a kapcsolatot a gazdikkal, a két kutya visszajött. Brandie hamar gazdira talált, szuper helyre ment Luxemburgba, Bandita itt maradt.
Természetesen elkezdtük tesztelni, húztuk-nyúztuk, szó szerint, hogy mit váltunk ki belőle, veszélyes lehet-e gyerekre. Az égvilágon semmi rossz mozdulata nem volt, egyetlen pillanatra sem. Elkezdtük kiadni gyerekekkel sétálni, végtelen jóindulattal, kedvesen közeledett mindenkihez, többször sétált egy sérült kisfiúval is. A lelke viszont szürkült, szemeiben egyre nagyobb volt a csüggedtség.
Egy délután hazafelé indultunk, beszélgettünk a kennelek mellett, és Banditára esett a tekintetünk. Szomorúan gubbasztott, nézett ránk, mi pedig lefotóztuk ezt a pillanatot.
Amikor kiposztoltuk, jött egy üzenet, szinte azonnal. Egy pesti lány írt, aki azt mondta, első látásra beleszeretett. Megszervezte az utazást, vonatra szálltak, a 3 órásra tervezett útból majdnem 5 órás vonatozás lett, hozták a saját kutyájukat is. Elmentek sétálni, ismerkedni, majd visszajöttek. Gina, a pesti lány arcára rá volt írva minden. Csalódást láttunk, és ki is mondta remegő hangon: “ne haragudjatok… nem érzem a kémiát”.

A vonat indulásáig bejöttek az irodába, volt még egy szűk órájuk, amit Banditával töltöttek. A kutya érezte, hogy Gina a gyenge pont a történetben. Bár többen voltunk ott, mégis szemével őt követte, odaült a lábához, rátette a mancsát, próbálta meggyőzni. A szabolcsi árva kutya a pesti lányt. Gina arcán egyre nőtt a bizonytalanság, majd azt mondta, szüksége van még egy találkozásra, kettesben Banditával, csakis egymásra koncentrálva, a párja és a kutyája nélkül.

Megbeszéltük, hogy stresszes volt a nap, menjen haza, pihenjen, gondolkozzon, és majd beszélünk. Sírva hagyta ott Banditát, lelkifurdalás és bizonytalanság keveredett benne.
Másnap jött egy üzenet tőle. “én holnap visszaülök arra a vonatra…”
Megkérdeztük, változott-e benne valami.
Azt írta: “Annyira sajnálom, hogy tegnap ott hagytam. Végül 5 órás lett a vonatút haza, és másra sem tudtam gondolni, csak az édes kis pofijára. 100%-ig biztos vagyok magamban most már.”
Gina bizonytalansága vélhetően abból fakadt, hogy azt várta, ugyanolyan erősek lesznek az érzelmei azonnal, mint a saját kutyája iránt, akivel 8 éve vannak együtt. Nyilván ez nem lehetséges.
Egy kutya örökbefogadása olyan, mint mikor gyereket vállal az ember. Társadalmi elvárás, hogy azonnal rajonganod kell a vállalt életkéért, ha nem így érzed az első pillanattól, akkor rossz anya/gazdi vagy, de ez nem így van. A szeretet alapjai a közös élmények, az együtt töltött idő, és még sok más, de ehhez nyilván kell idő.
Banditával kapcsolatban 1000%-ig biztosak voltunk abban, hogy neki Gina lesz az igazi. Tudtuk ezt már azon a sírós délutánon is, de hagytunk időt arra, hogy Gina magától jöjjön rá, hogy Bandita nagyon is neki való, és ő is a kutyának. Látszott rajtuk az első pillanatban. Éreztük. Ez az, amit nem lehet másképp, csak személyesen, látva együtt a gazdijelöltet és a kutyát.
Bandita most már nagyon-nagyon jó helyen van. Picit még keresgéli önmagát ebben az egészben, de már vigyorog, ágyban sasol, ja, és nekimegy a saját tükörképének. 😀
Merj esélyt adni egy menhelyes kutyának. Merd szeretni, mert az, amit tőle fogsz kapni, olyat senkitől nem fogsz. Egy menhelyes kutya szeretete semmihez sem fogható. ❤️