Wyatt

Ez a nap is eljött…
Aki az oldalunkat követi, az ismeri Wyatt történetét, több ezer megosztás, több ezer felháborodott ember kívánta a pokolra a gazdit anno, aki egy 1 méteres madzagon tartotta a csontsovány kutyát.

A történet a szokásosan alakult, akkor legalább 30 indulat-örökbefogadó jelölt bukkant fel, nem számított, milyen a kutya, senkit nem érdekelt a természete, azt sem tudták sokan, hogy kan vagy szuka. Azt sem lehetett tudni, beteg-e, vagy kijön-e más kutyákkal.
Ilyenkor azért rizikós bárhova is elvinni, mert ha mégsem úgy alakul, a kutyának az nem megoldás, hogy pár hétig van gazdi, utána meg mégsem.

Megmentése után szépen eltűnt a süllyesztőben.
Hónapokat töltött nálunk, és szép lassan megismertük őt. A telep leghangosabb kutyája volt ő, a második gyerekkorát élve üvöltve követelte magának a simit, a szeretetet, akárhányszor meglátott egy embert. Megtanult sétálni, kiderült, hogy kompatibilis más kutyákkal.
Pár napja pedig besétált hozzánk az álomgazdi… egy Tokajban élő német házaspár személyében, akiknek egyik kutyájuk már nagyon idős volt, és meghalt, egy kutya maradt.
A sajátjuk 2 másik menhelyes kutyára is nagyon dühös volt, Wyatt felé is odakapott, de egy nagy közös séta után már nem volt gond, sőt.
Végül lefoglalták őt, és még egy kört sétáltak a telepen. Meglátták Gordyt, akinek 5 testvére közül kettő még az út mentén, kettő a kocsiban, úton a menhelyre halt meg, így csak ketten kerültek már a gondozásunkba. Gordy megvette őket kilóra. ?
Így, bár nem ez volt a terv, de immáron 3 kutyás gazdikként távoztak ma tőlünk.
Boldog életet drágáink! A lehető legjobb helyre kerültetek. ❤️❤️❤️