Nem puccparádéznak. Soha. Nyakig kakisan, pisisen távoznak tőlünk a nap végén, minden kutyánkat megszeretgetik, videózzák őket, és valóban kíváncsiak arra, mi a magyar valóság. Hát, ma kaptak bőven belőle.

Pontosan tudtuk, hogy ha elvisszük őket bizonyos helyekre, nem jövünk el kutya nélkül. Készültünk erre, bár összesen 6 üres helyet tudtunk felszabadítani, mégis sokkal több állattal jöttünk haza (esküszöm, nem tudom mennyi, késő délután értünk vissza a menhelyre, gyorsan logisztikáztunk egyet, majd holnap számolunk).

Beterveztünk 4 környékbeli kistelepülést, de egyetlen település 3 utcájával végeztünk.

Bementünk mindenhova, ahova beengedtek minket, hoztunk mindenkit, akit adtak.

Sokan önként kérdezték, hogy nem visszük-e el a kutyát, mert csak odacsapódott, de mivel a szomszédok “pampognak”, ha a kutya szabadon van, ezért a többség rövid láncokon, ház nélkül tengődik. Víz összesen két kutya előtt volt.

Egy öreg malamut mix 2 liter vizet ivott meg egy szuszra, erőszakkal vettük el tőle a végén.

Egy gödörben lakott eddig.

10 perc elteltével már legalább 15 gyerek kísért minket, mutogatták, hol van kutya. A hátsó kertekben, pecukhoz kikötve.

Láthatatlanok. Éhesek, szomjasak, de nem ugatnak, fásultak. Több százezer kutya él ma így Magyarországon. Ne legyenek illúzióink.

A mostani ivartalanítási pályázatot sok kis önkormányzat semmibe veszi, hivatkozva kapacitáshiányra, erre-arra.

Becsukják a szemeiket, amiről nem tudunk, az nem fáj alapon.

2 nap alatt fel tudnánk tölteni egy 150 férőhelyes menhelyet ezekkel a szerencsétlen sorsú állatokkal.

Nem csak kutyák és macskák vannak.

Hoztunk egy beteg nyulat, egy törött lábú bébipulykát, ők mennek tovább tőlünk szakértő kezekbe.

Hozhattunk volna malacokat, kecskéket, kacsákat, akik szűk karámokba, ketrecekbe zárva várják a halált.

Mert az állatnak ezeken a helyeken nincs értéke. Semmi.

Mindegy, hol jártunk ma. Bárhol járhattunk volna.

Welcome to magyar valóság.

2021.