A rutinszerű chipolvasás után jött a hideg zuhany. A kutya chipes. És tőlünk lett örökbe fogadva, 7 éve…

A gazdival természetesen azonnal felvettük a kapcsolatot. Nem tudtuk, mire számítsunk, a kutya volt ellenőrizve párszor, mindig láttuk kerítésen keresztül, jól tápláltan, szabadon mozogva a kertben. Ehhez képest ez az állapot megdöbbentő volt.
A telefonban egy megtört, szomorkás férfihang jelentkezett, és anélkül, hogy elmondtuk volna, mit történt, rákérdeztünk, hogy mi újság Teddyvel. Elmesélte, hogy 3 hónapja eltűnt, és soha többé nem ment haza. Elmondta, hogy elvált, a családja elköltözött, ő nagyon sokat dolgozik, és Teddy unatkozni kezdett, egyre többször előfordult, hogy átmászva a kerítésen ment egy kört, majd hazament.
A gazdi megmagasította a kerítést, hajnalban és késő este is sétálni hordta a kutyát, de az elvesztett családot nem tudta neki visszaadni. Az időt sem, amit addig vele töltöttek. 3 hónappal ezelőtt pedig végleg elment.
Kereste, de nem találta, bízott abban, hogy jó emberek fogadták be.
Elmondtuk neki, milyen állapotban és hol találtuk, nemigen jutott szóhoz. Valószínűleg befogta valaki, láncra verte, és 3 hónappal később szabadulni akart tőle.
Hosszú beszélgetés után a gazdi úgy gondolta (és mi maximálisan egyetértettünk vele), hogy Teddynek jobb lenne egy olyan család, ahol megkaphat mindent, a neki járó figyelmet és időt, mert egy hihetetlenül ragaszkodó, emberszerető, kedves kutya, az állapota ellenére is. Abban maradtunk, hogy Teddyt alaposan átvizsgáljuk, felhízlaljuk, ivartalanítani már nem kell, hisz az megtörtént anno szerződés szerint.
A gazdi szerint más kutyákkal barátságos, a macskáktól egy kicsit tart. Olyan családot szeretnénk neki, ahol vagy szuperbiztonságos a kerítés, vagy lakásban élhet, ahonnan nem tud meglógni.
Teddy tehát 7 gazdis év után ismét családot keres. Mi pedig őszintén reméljük, hogy megtaláljuk neki.