Tragédia, ahogy kinéz a szőrük, a többségre rá van kövesedve az összeállt, fekáliával és vizelettel szennyezett páncél, nem egyszer annyira, hogy a székletürítés is egy brutális fájdalommal járó művelet a kutyáknak.

Van, hogy a fül gyakorlatilag rá van nőve a nyakra, emiatt garantált a súlyos fülgyulladás.

Ja, tisztában vagyunk vele, hogy ahol láncon tartják őket bioriasztóként, csengő helyett, ott nyilván nem fog senki kutyakozmetikusra költeni, de egy fésű nem kerül egy vagyonba, a heti egyszeri átfésülés sem lenne egy nagy kaland. De ezek a kutyák nemhogy hetente, de sokan egész életükben sincsenek megfésülve, lenyírva, megfürdetve.

És ez baj. Mert ez legalább annyira állatkínzás kategóriába fordulhat át, mint amikor valaki szándékosan sérülést okoz egy élőlénynek.

Seram nemrég került hozzánk, látszólag nem volt komoly baja, de mi már gyakran az első pillantásnál fel tudjuk mérni, hogy valami nem oké. Na meg az az összehasonlíthatatlan szag, ami árad belőlük… Most sem tévedtünk nagyot, Seram annak ellenére is átesett egy teljes csupaszításon, hogy nagyon haragudott az egész világra, ránk is, csattogott, vicsorgott, de muszáj volt.

Antibiotikumot szed, hetente kétszer gyógysamponnal kell fürdetni, kenegetni kell, és nem kizárt, hogy fel kell vágni a bedagadt lábujját, ha nem húzódik vissza a nagy gyulladt göb, amit akár egy befúródott akármi is okozhat.

Nem, nem vagyunk arról meggyőzhetőek, hogy ha így teremtette őket a Jóisten, akkor ez így normális nekik, meg amúgy is, a juhászok, meg a régi emberek, meg a satöbbi, hagyjuk inkább.

2022 van.

Nőjünk már fel, emberek. Attól, mert kutya, még meg kell kapnia a normális gondoskodást, ami nem merül ki a vízben, meg a kajában. Nagyon nem.