Inari lett a neve.

Tiszavasváriban bukkant fel tegnap, az első fotó sokkoló volt. Az egyik önkéntesünk, Csilla Bartus órákon keresztül próbálta megfogni, de lehetetlennek tűnt. Remegő hangon, kimerülten számolt be arról, hogy a kutya 2 méterenként megáll, összegörnyed, erőlködik, óriási fájdalmai vannak, de ahogy közelebb próbál menni hozzá, a kutya eszét vesztve menekül.

Másnap kora reggel ismét megpróbálta, némi segítséggel sikerült beszorítani, addigra Csilla olyan állapotba került lelkileg, és annyira segíteni akart neki, hogy az sem érdekelte, ha Inari nekitámad és megharapja. Végül egy takarót rádobva sikerült megfogni, mi pedig egyenesen a kórházba irányítottuk. A sharpei jellegű fiatal kiscsaj normál súlya minimum 17-18 kg lenne, jelenleg 8 kg. Millió kullancs szívta a vérét, de az elsődleges laborok alapján csodák csodájára babézia negatív. A belekben összetapadt, kőkemény bélsár volt, amit műtéti úton azonnal eltávolítottak.
Inari pár óra múlva felállt, és az első bizonytalan farokcsóválással is megörvendeztetett minket. Már a menhelyen van, karanténban. Az egyik szeme olyan súlyosan sérült, hogy semmit nem lát már vele , és nem is fog soha. A másik egészséges.
Csilla nélkül ez a kutya meghalt volna, pár napon belül, kínok közt. Köszönjük Neked, hogy ilyen makacs és kitartó vagy. Köszönjük, hogy régóta segíted a munkánkat ezen a területen. Köszönjük, hogy vagy nekünk. ❤️