Calvin okos, tanulékony, fiatal. Gazdis volt már egyszer, a gazdája rendszeresen hordta sétálni, futtatóba, tanította. Kölyök volt még, mikor örökbe fogadták, majd pár hónap után jelezték, hogy sok lett a kutya. Túl aktív, túl sportos az ő életvitelükhöz. Hirdettük, de nem lett új gazdi, így Calvin karácsonyi ajándéka az lett, hogy visszakerült a rácsok mögé. A szenteste neki nem úgy telt, ahogy telnie kellett volna, ő már nem részesült a finom falatokból, a szeretetből. December 23-án reggel még volt családja. December 24-én pedig magányosan, összetört lélekkel, szomorúan ücsörgött a rácsokat bámulva a kennelében. És azóta is itt van… Nem titok, hogy Calvin nehezen viseli az ittlétet. A boldog, kiegyensúlyozott kutya egy kötekedős, enyhén domináns kan lett, amit persze folyamatosan kezelni próbálunk. Nem harcol, nem veszélyes, de társaival -hogy is fogalmazzunk szépen – egy kissé bunkó. Most is kutyatársaságban van, de így, hogy elmaradtak a napi séták, Calvin energiaszintje az egekbe csapott. Nincs lefárasztva, sem agyilag, sem testileg, pedig ő egy nagyon értékes kutya. Imád rohangálni, sétálni, neki egy nagy kert és rendszeres tanulás, séta és mozgás az ideális. Aktív, sportos gazdit keresünk neki, aki nem hagyja elkallódni, aki meg tudja neki adni, amire szüksége van. Calvin tökéletes társ lesz megfelelő kezekben, plusz nem mellesleg gyönyörű is. Calvin gazdit keres. Olyat, akinek nem lesz “sok”.