Hungarian
English
German
Már nem mondunk semmit.
Igazából tehetünk fel bármennyi cuki képet, szervezhetünk „örökbefogadó hétvégéket” (ami azért van idézőjelben, mert bármikor ki lehet hozzánk jönni), könyöröghetünk mi ivartalanításért, felelős gondolkodásért, egyszerűen mintha egy légüres térbe kiabálnánk.
Mindenkiről szép képek vannak, van honlapunk, Facebookon hirdetünk, programokat szervezünk, hogy több ember jöjjön, de a kutyák valahogy nem lesznek kevesebben. Van pár örökbefogadás, de sajnos ez annyira elenyésző ahhoz képest, hogy mekkora mennyiségű kutyát kellene fogadnunk.
47 db kölyök van jelenleg nálunk. 47.
Felfoghatatlanul magas szám, a bent lévők ötöde. Kölykök lógnak a csillárról is, tele az összes karantén, az oltottak pedig annyian vannak összezsúfolva, hogy egész nap visítanak, egymást nyúzzák, a nagyobbak rámennek a kicsikre, akiket próbálunk kimenekíteni valami élhető helyre, de már nincs hova.
Az oltási programjuk, chipjük, parazitamentesítésük több százezres költséget jelent. Mellette ott van a rengeteg csontműtét, életmentő beavatkozás.
A számláink túllépték a havi 1 millió forintot.
Fuldoklunk, és még nincs is tavasz. A kicsik nem fogynak, csak jönnek és jönnek… jönnének, de nincs hova. Alapelvünk volt mindig, hogy legalább a kölyköknek és a sérülteknek próbálunk helyet szorítani.
Mostanra ez arra redukálódott, hogy SÚLYOS SÉRÜLTEK.
Nincs hova tenni őket.
Elértük azt a lélektani határt, amikor azt mondjuk, ha belehalunk sem tudunk kutyákat fogadni, amíg látványosan nem csökken a létszám. Csakis NAGYON KOMOLYAN SÉRÜLT kutyákat.
Nagyon szépen kérünk benneteket, ha van lehetőségetek, fogadjatok örökbe, vagy legalább említsetek meg minket ismerőseiteknek. Segítünk az utcán maradtaknak, ha lesz hova menteni megint.
Ha csak abban segítesz, hogy egy-egy oltásra meghívsz minket, már rengeteget tettél.
Nem jellemző ránk ez a hangvétel, de most nagyon el vagyunk keseredve. 😢
Gyertek ki. Fogadjatok örökbe.
