Nem szeretek hozzátok járni.

Azért nem, mert az állatbarát lelkem állandóan belefacsarodik a láncon tartott kutyák látványába, a kis sufnikban tartott kutyákéba, azok látványába, akik egy nyomorult lépcső mellé kikötözve, séta és élmények nélkül tengetik nyomorúságos kis életüket.

Tisztelet a kivételnek, mert azért van az is, több gazdi is bent tartja a kutyáját, vagy szabadon a kertben, és többnek chipje, oltása is van. Ők azok, akikkel szívesen váltunk pár szót, akiket dicséret illet, mert tényleg társ nekik a kutya.

Vagytok viszont jó páran, akik telibe tojjátok a törvényt, a szabályokat, és a legminimálisabb fejlődésre sem vagytok nyitottak. Ti vagytok azok, akik simán láncra vernek a koszos udvaron a három másik kutya mellé egy negyediket, nem baj, hogy csupán 3 hónapos, hadd szokja.

Vagytok jó páran, akik hagyják a gyerekeiteknek, hogy a kölyökkutyákat focilabdának használják, hogy húzzák-nyúzzák őket, mint egy darab koszos rongyot, röhögve azon, hogy a kicsi visít.

Vagytok páran, sokan, akiknek a kutya fogyóeszköz, vagy bioriasztó, csak azért kell, hogy valami zajt csapjon, ha idegen érkezik.

Akik nem foglalkoztok azzal, hogy a kutya beteg, nem eszik, nem érzi jól magát, nincs vize a pokoli hőségben, mákszemnyire húzza össze magát a fagyos téli éjjeleken egy falhoz támasztott régi gyerekkád fedésében a csupasz földön.

Akik lazán az arcunkba röhögtök, mikor szóba kerül az oltás, a chip, az ivartalanítás, vagy csak a legminimálisabb igények megfelelő kielégítése. Veletek nem lehet érdemben beszélgetni, mert falra hányt borsó. De akkor sincs jogotok állatokat úgy tartani, ahogyan ti teszitek.

Van viszont egy dolog, ami kivétel nélkül érint ott mindenkit. MINDENKIT.

A parvo betette hozzátok a lábát, már jó ideje. Egyre több segélykérés érkezik az ottani szociális munkásoktól arra vonatkozóan, hogy bizonyos kölykök (egyre többen) véres hasmenést produkálnak, bágyadtak, nem esznek, hánynak, gyengék, esetleg elfekvők. PARVO.

Elmondom nektek, egyszerűen, hogy ez mit jelent. A parvo egy fertőző bélgyulladás, a kölyökkutyák legnagyobb ellensége, a legveszélyesebb vírus, amivel a legtöbb kölyök nem tud megküzdeni. Belehal, sokszor úgy is, hogy kap infúziót, gyógyszereket. A legtöbb kicsi ebbe belehal.

A parvo nem tűnik el a kölyökkutyátok halálával. Ne higgyétek. Ott marad a talajon, a cipőtök talpán, a gyerekek játékain, a seprűn, a tálakon, a lábtörlőn, a kapun, MINDENHOL. És nem pusztul ám el, lesben áll, és várja a következő áldozatát.

Aki hamarosan megérkezik, mert egyrészt fogalmatok sincs, miért halt meg a kutyátok, másrészt ha esetleg el is jut a tudatotokig, hogy talán oltani kellett volna, nem olvastok utána, hogyan is működik ez.

A parvo nem fogja megvárni, hogy ha ti odavisztek egy újabb oltatlan kicsit, hogy majd jön a doki valamikor, és maaajd beoltja. Nem-nem.

A parvo azonnal meg fogja fertőzni az újabb áldozatát, és ti semmit nem tehettek ellene. Semmit, mert ez a gyilkos láthatatlan, és ti nem tudtok egy komplett udvart és házat fertőtleníteni, egyrészt mert lehetetlen, másrészt nincs mivel.

Higgyétek el, én már csak tudom. Ugyanis százezreket költünk a parvo elleni harcra, különféle lötyikre, eszközökre, szerekre, és így sem tudjuk totálisan elűzni, mert ahogy „parvomentesek” leszünk, törvényszerűen érkezik egy újabb kutya, aki parvos.

Mint például ma. Tőletek.

Bino lett a neve, szokás szerint egy ottani szociális gondozó kért segítséget, és Földi Andi önkéntesünk hozta el. Parvo tesztre.

Abban megállapodtunk már előre, hogy ha nem parvos, tutira nem jöhet be, mert itt benyeli, ha az, akkor marad nálunk.

És hogy mi abban a logika, hogy beengedek egy parvos kicsit?

Igazából semmi, tudom, de jó ideje már kialakítottunk egy parvos részleget, ahova egyetlen ember léphet be, szigorú szabályok mellett, infúziózni, kezelni, így talán kordában tudjuk tartani a vírus terjedését, másrészt pontosan tudtam, hogy ha visszaengedem, meghal. Ez nem kérdés.

Andi elmondta nekik, hogy oltatni kellene mielőbb, ha negatív, de erre csak egy megvető pillantást kapott, és egy foghegyről odavetett választ, hogy áhhh, akkor inkább nem kell. Ja, oké.

Hát, a folyadék még végig sem futott teljesen a teszten, de a két vörös csík már ott virított. Parvo pozitív. Egyértelmű volt. A kapu előtt csináltuk meg a tesztet, a kocsinál, hogy ha negatív, egy pillanatra se veszélyeztessük az életét, de sajnos felesleges volt az óvintézkedés.

Bino megkezdte Állatbarátos pályafutását ma délután, és csak reménykedhetünk abban, hogy megnyerjük a csatát. Nincs jól.

Tehát, kedves Guszevi lakosok!

Nagyon szépen megkérlek benneteket, hogy NE vigyetek oda oltatlan kölyköt, semmilyen körülmények közt, ha mégis megteszitek, tartsátok BENT őket, amíg minimum 2, de inkább 3 oltása nincs. Nem elég egy. Nem elég.

Ne engedjétek ki őket, mossatok kezet, mielőtt hozzájuk nyúltok, használjatok legalább egy alap fertőtlenítőszert a cipőitek talpára.

Nem hisezm el, képtelen vagyok elhinni, hogy ha a kutyát nem is, de a gyerekeiteket nem sajnáljátok, akik végig nézik egy kiskutya kínjait, majd halálát. Nagyon szépen kérlek benneteket, vegyétek ezt komolyan.

Akik pedig arra járnak, és van otthon oltatlan, vagy oltási sor elején járó kölyökkutyájuk, szintén nagyon vigyázzanak. A parvo nem válogat.

(Évi)