Sokan kérdezik, hogy bírjuk ezt a rengeteg szörnyűséget napi szinten. Nehezen. De a mérlegnek két nyelve van, és sokszor a másik oldalra is pottyan egy-egy olyan súlyú siker, öröm, ami kiegyenlíti az egyensúlyt. Tabitha pár hónapja egy rozzant, elhagyatott házban sínylődött egy hatalmas hurokkal a hasán, ami egy mély vágást okozott. Valószínűleg így lett vemhes, így hordta ki a kölykeit, így fialt meg. Megtalálásakor egyetlen hangja sem volt, hálásan bújt hozzánk. A hasát rendbe tettük, összevarrtuk, és szigorú felügyelet mellett szoptatta tovább a kicsinyeit. A hasa már szépen gyógyult, amikor 4 cumis, anya nélküli kölyök érkezett a menhelyünkre. Ilyen esetekben a kicsiknek 2 esélye van, vagy egy dajkamami, vagy a 2-3 óránkénti emberi kézből történő etetés, amivel az esélyeik sajnos csökkennek. Tabithának rengeteg teje volt, és mi úgy döntöttünk, teszünk egy próbát. A gyógyulófélben lévő hasára nagyon kellett figyelnünk, maximálisan figyelembe vettük, hogy ha Tabitha nem bírja, akkor kézzel etetjük az újakat. Aki látott már kutyamamit idegen kölyköket elfogadni, az élete egy nagy csodáját élhette át. Tabitha egyetlen perc alatt döntött, az ő jóságos, patyolattiszta, ártatlan lelkével, végignyalogatta az újakat, és az oldalára dőlt, hogy táplálhassa őket is. Csodálatos anya volt végig, az igazi és nevelt kölykei közül is örökbe ment már néhány, a többiek már oltási programjuk közepén járva várják az igazi családot.
Tabithára pedig rámosolygott a szerencse. Kolléganőnk hazavitte ideiglenesbe, hogy ivartalanítása után melegben, családban lábadozhasson. Azóta csak az dicshimnuszt hallgatjuk Adritól, azt mondja, Tabitha egy fekete gyémánt, a világ legjobb kutyája, imádja a gyerekeket, a kutyákat, macskákat, egy igazi kincs. Most pedig eljött az idő, hogy végre igazi gazdihoz mehet. Csütörtökön útra kel, és beköltözik az álomotthonba, kanapéra, melegbe, szeretetbe, egy szabolcsi faluból, ahol nem sok jóban volt része eddigi életében.
Ez a mérleg másik nyelve. És mi végtelenül boldogok vagyunk ilyenkor.