Coyote

Vannak kutyáink, akik valahogy jobban a szívünkhöz nőnek, ami valahol természetes.
Főleg olyankor, amikor valami szörnyű történik velük, és nálunk találnak újra magukra.

A fejlődésükben benne van szívünk-lelkünk, és minden alkalommal elvisznek belőle egy darabot, amikor véget ér közös pályafutásunk, és számukra új élet kezdődik.

Coyote nem töltött nálunk éveket, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott az életünkben.
Egy hattyúnyak csapda fogta meg, élet-halál közt lebegett.
A kórházban első pillanatban az szakadt ki a kezelőorvosából: “Úristen. Ezt nem fogja túlélni.”
Coyote elkékült nyelvvel, magatehetetlenül agonizált, légzése lassult, a nyakát durván szorította a hatalmas vascsapda.
Végül sikerült kiszabadítani, de kétséges volt, hogy életben marad, az is kérdés volt, hogy nem bénul-e le nyaktól lefelé.
Életben maradt. Nem bénult le.

A lelkében viszont mély nyomot hagytak a történtek.
Amikor hozzánk került, napokig begubózott a kis csigaházába, elutasította a közeledést, a szeretetet.
Gyűlölte a világot, morgott és harapott, ha közeledni próbáltunk.
Végül hosszú napok után elkezdett oldódni a jég.
Rengeteg türelemmel, szeretettel végül elértük, hogy bízni kezdett bennünk.
Odáig jutottunk, hogy reggelente szó szerint repült a nyakunkba, az ölünkbe mászott, a nyakunkba fúrta a kis fejét, és puszilgatott.

Az első posztja után írt egy lány, Zizi. Békéscsabáról. 150 km tőlünk, 3 órás út, autópálya nélkül. Úgy voltunk vele, hogy jó, felírjuk a nevét, mint érdeklődőt, de biztosak voltunk benne, hogy ahogy a legtöbb ilyen botrányt keltő kutyánk esetében, Coyote története is lecseng, és az azonnali lelkes örökbefogadó jelöltek mindenféle okokra hivatkozva eltűnnek, mint szürke szamár a ködben.

Amikor Coyote végre testileg-lelkileg is készen állt, írtunk Zizinek, az esélytelenek nyugalmával.
Pár napon belül legnagyobb döbbenetünkre megjelentek a párjával, és kutyájukkal, Pöckössel, aki egy ágyban alvós tacsi. Illetve négyen jöttek, hiszen Ziziék babát várnak. ❤️

Tudták, hogy azonnal még nem vihetik el, illetve épp költözés előtt álltak, és szerették volna, ha Coyote örökbefogadását nyugalom övezi, nem felfordulással kezdenek.
Ma végre eljött a nagy nap.
Szívszorító volt búcsúzni tőle, és az igazság az, hogy Coyote is nagyon meg volt szeppenve.
Már a hazaútról is bejelentkeztek, nyugodtan viselte az utat, és bizalmat szavazva Zizinek, az ölébe mászott.
Otthon Coyote azonnal birtokba vette a hitvesi ágyat, és azóta árnyékként követi Zizit mindenhova.
A lehető legjobb helyre került. Az iroda üresebb nélküle, de már megvan az új jelölt a helyére. 🙂
Legyél nagyon jó, kis szaros. Nagyon szeretünk. ❤️