Azt gondolnánk, egy ilyen alap témáról, mint a menhelyes kutyasétáltatás, nem lehet sokat írni. Merthogy az ember fia-lánya kijön, kap egy kutyát, és viszi sétálni. Mindenki boldog.

Na igen, lehetne így is, de a tapasztalat és a valóság más. Ez a poszt azért született, hogy valóban mindenki elégedett legyen, kutyák és látogatók is.
Először is, a sétára 10-15 közt van lehetőség, hiába 8-16 közt vagyunk nyitva. Az okok nagyon egyszerűek, reggel 8-tól kutyáink esznek. Mire a telepet végig etetjük, 9 óra. Utána minimum egy órát muszáj pihenniük, tele a pocak, emésztenek, megnyugszanak. Ha teli gyomorral adnánk ki őket, könnyen lehet gyomorcsavarodás a vége. Ezt egyébként otthoni kutyáknál is tartsátok be, ne labdázzatok, ne futkossatok, ne sétáljatok etetés után közvetlenül. Délután 3 után már nem adunk ki kutyát, mert 4-kor zárunk, olyankor jön egy utolsó kör itatás, gyors csekkolás, hogy mindenki rendben van-e, majd fél 4-kor mindenki feljön a telepről, már mi sem megyünk le, hogy ne legyen mozgás, és nyugodt lelkiállapotban hagyjuk itt őket.
Nem azért nem adunk ki kutyát ettől eltérő időpontban, mert ki akarunk babrálni veletek, vagy mert lusták vagyunk, hanem azért, mert van egy napirendjük, amit be kell tartanunk.

Meddig tartson a séta?
Hát, nem 10 percig. Hetente 1-2 alkalommal tud kijutni egy kutya a kennelből, ezért 10 perc egy jóízű pisire sem elég, nemhogy arra, hogy elfáradjanak. Ezért úgy vigyetek ki kutyát, ha minimum 40 percet mentek velük. Több lehet, kevesebbel viszont velük babráltok ki. Sajnos sokszor van úgy, hogy a lelkesedés nagy, de 10-15 perc után visszafordulnak a kutyákkal, mert vagy nagyon húz (igen, mindegyik húz 10-15 percig), vagy elfárad a gyerkőc, vagy adott kutya épp tanul sétálni és kicsit biztatni kell (ezt mindig elmondjuk előtte).

Kivel menjetek sétálni? Sok gyerekes család jön, ilyenkor nyilván inkább a kistestűek mennek, de azért a kamaszok, felnőttek simán elbírnak nagyobb kutyákkal is. Tudjuk, hogy Janis pl. nagyon népszerű, mert kicsike, hófehér, gyönyörűen sétál, Ádi meg egy őrült, vele kicsit nehezebb, de higgyétek el, mindenkinek egyformán fontos a séta. Sőt. Talán a nagyobbaknak még fontosabb. Nekünk is jóval egyszerűbb kikapni egy kicsi kutyát a kennelből, mint egy 30 kilós kutya után repülni a kapuig, mint Superman, de mi tudjuk jól, hogy a nagyok egymásra veszélyesebbek, ha nincsenek lemozgatva, így igencsak preferáljuk, ha adott sétáltató nem válogat, hanem viszi, akit kap.

És el is érkeztünk a legérzékenyebb témához. A válogatás. Ez általában akkor probléma, amikor nagy társaság jön. Osztályok, baráti társaságok, vagy épp tematikus hétvége van, pl. Valentin napi séta, Alkonyati kutyaséta, bármi. Nem tudunk 5 kennelből 5 kutyát összeszedni egy társaságnak, pontosabban nem akarunk. Azért, mert nem ismerik egymást, és ha kint összekapnak, a látogató megijed, nem tudja kezelni a szitut, elengedi a pórázt, és kész a baj. Volt már ilyen. Volt, hogy vérző sebbel jött vissza egy kutya, és olyan is, hogy mi rohantunk összeszedni az elszabadult kutyát. Sőt, olyan is volt, hogy adott kutya 2 nap után került elő csapzottan, éhesen, fáradtan (szerencsére “hazajött”).

A válogatás másik oka a szépség. Nagyon rossz érzés, amikor egy 20 fős társaság várja a kutyákat, mi hordjuk fel őket, és egy kevésbé mutatós kutyát senki nem akar vinni, elhúzódnak, szétrebbennek az emberek, és várják, hogy hátha kapnak szebbet, cukibbat. A kis “csúnyácska” meg zavarodottan áll, nézi az embereket, menne szerencsétlen, csak épp nincs kivel, nem érti mi történik, miért nem nyúl senki a póráz után. Bevalljuk őszintén, ilyenkor a mi arcunkra is kiül a csalódottság, és görcsbe rándul a gyomrunk, mert azt hinné az ember, aki kijön egy menhelyre sétáltatni, az a kutyák érdekeit nézi. Nem hazavinni kell. Csupán sétáltatni. Igen, a csúnyát, az öreget, a vakot is. Mert nekik ez a hét fénypontja, az egyetlen valódi öröm a kis életükben a kaja mellett. Az a (jó esetben) 40 perc, amikor végre kiszabadulnak, érezhetik a füvet a mancsuk alatt, szaglászhatnak, emberrel lehetnek. És nem, nem fogjuk egy nap Pannit vagy Evetkét kiadni sétálni háromszor, csak mert kicsik és cukik, miközben Rébusz vagy Bence már 2 hete nem sétált.

Ha kijössz hozzánk sétáltatni, fogadd el kérlek, hogy mi tudjuk, kinek van rá szüksége leginkább, ki sétált legrégebben. Válogatás helyett inkább élvezd a csendes, nyugodt környezetet a csatorna partján, add át magad az érzésnek, figyeld a hálát és a szeretetet amit kapni fogsz, mert kapsz majd bőven, ez biztos. Töltődj fel és tégy jót. Megéri.