Amikor elhatározzuk, hogy kutyát fogadunk örökbe, egyből egy cuki, töltött káposzta kinézetű kis kölyköt képzelünk el otthonunkba…

Miért is választanánk, idős vagy kifejezetten öreg kutyát, mikor tolonganak a kennelekben az apró, csetlő-botló szőrgombócok; Tényleg, miért is fogadjunk örökbe öreg kutyát? Számos okot lehet felsorolni és rövidesen meg is tesszük e felsorolást, de most hadd hassunk csak az érzelmeitekre 😀 Nézzetek a szemükbe! Benne van az élet minden bölcsessége, szeretete, hálája. És benne van a szinte kitörölhetetlen szomorúság, mert magukra hagyták őket. De benne van a remény, hogy talán még őket is szeretni fogja egyszer valaki. Nézzetek őszülő pofácskájukra, öregesen görbülő lábukra, megkopott bundájukra. Összefacsarodik a szíved. Tudjuk, féltek az elvesztéstől. De nekik Ti vagytok az utolsó esélye arra, hogy pár évet, hónapot még boldogságban, szabadon élhessenek. Nézzétek Rozált és Ödönt! Mindketten 9 év körüliek. Rozál pici kölyökként került Állatotthonunkba és ahogy lenni szokott, az apró cukiságot hamar örökbe fogadták. Egy év elteltével azonban újra a rácsok között találta magát. Azt hitte csak rövid idő lesz… és visszajön érte a gazdi. Így várt. 8 teljes évet, Ödön szerencsésebb volt, mert csak 1 évet töltött a menhelyen. Örökbe fogadójuknak, Gabinak hála ma mindketten kölyökkutya módjára viháncolnak, rohangálnak! Persze. Nem lehet tudni meddig maradnak… De nap mint nap látva boldogságukat, szerintünk minden percért megéri!!!!!!!! Gabi is így gondolja: szerinte élete legjobb döntése volt 🙂 Köszönjük!!!!! <3