A reggeli rutin után (etetés, takarítás), 2 előadást tartottunk egy suliban az állatok világnapja alkalmából, eközben 2 kollégánk egy másik suliban jelent meg, ahol a gyerekek átadták az állatok világnapja alkalmából gyűjtött adományaikat. Még a suliban érkezett az SOS hívás , hogy a Kállói úton egy autós elgázolt egy kutyát, és megállás nélkül tovább hajtott, mikor odaértünk, a szerencsétlen 2 éves fiúcska az utolsó lélegzetét vette, a kezeink közt halt meg… ? Chipes volt, a gazdi érte jött pár percen belül. Szó nélkül mentünk vissza a menhelyre, fagyos csendben. Közben több mint 20 Telekomos dolgozó töltött nálunk egy önkéntes napot, kennel rácsokat festettek. Két szót sem tudtunk beszélni velük, mikor jött a következő bejelentés, egy döbbenetes videó, és azonnal elindultunk Újfehértóra. Odaérve egy naaagy család fogadott minket, akik biztosítottak róla, hogy ők bizony nagyon szeretik az állataikat, és nem is értik, mit akarunk ott. Ehhez képest a hátsó kert legmélyén egy vashordóhoz kötve egy nagy testű, maximum 8-10 hónapos kaukázusi jellegű kutyát találtunk, aki megtörve nézett ránk, nyakán egy tenyérnyi eleven seb ( “nem mi vótunk kiskezitcsaukolom, má’ ígyen hoztuk űtet…”) , csontsovány volt, nyakában egy minimum 5 kilós vastag lánc, a hátsó lábát pedig nagyon fájlalta. Miután megígértük, hogy gyógyulás után visszahozzuk természetesen ( picit csúsztattunk…) , így önként ideadták. Kifelé menet újabb kutyába botlottunk, aki nem volt sérült ugyan, de egy 2 méteres láncon , ház, víz, étel nélkül volt kikötve a napon, kérdésünkre, hogy hova húzódik a kutya éjjel vagy esőben, egy törött palarakásra mutattak, hogy az alá. A kutya mellett megállva, szerencsétlen jószág a kolléganő lábára kulcsolta mellső lábait, és szívet tépően nézte, mintha könyörgött volna, hogy ne hagyjuk ott. A család közölte , hogy nem adja, mert jó jelzőkutya, ugatós, így azt mondtuk, hogy rendben, már csak a kiskönyvet hadd nézzük meg, mert látnunk kell, hogy az oltás és a chip rendben van-e. Kis fejvakarás és hümmögés után, illetve egy jó nagy bírság kilátásba helyezése után szájhúzgálva levették a láncról és a kezünkbe nyomták. Tigra és Chili azóta biztonságban vannak nálunk, Tigra sebeit elláttuk, a lábát holnap röntgeneztetjük. Chili puha vastag pléden, 20 fokos melegben, karanténunkban alszik mélyen és nyugodtan. 4 év után végre lánc nélkül.
Késő délután jött a hívás, miszerint 7 újszülött kiskutyát halásztak ki egy dögkút mélyéről, óriási szerencsénkre a karanténban lábadozik egy mamakutya, akinek minimálisan ugyan, de van teje, azonnal elfogadta a piciket, most imádkozunk, hogy tudja őket táplálni. A 7 picivel még be sem értünk a menhelyre, amikor újabb hívás jött, Panyoláról, egy nyílt töréses kutyáról. Esélytelen volt elindulni azonnal, így a Szalkai menhelyet kértük meg, hogy fuvarban segítsenek , amit habozás nélkül meg is tettek, ezúton is nagyon szépen köszönjük nekik. Fél 9 van. Jó lenne kikapcsolni a telefont… de nem tehetjük. Holnap kezdődik minden elölről…