Egy hideg téli napon érkezett. Egy kutya volt a sok tízezer közül Magyarországon, aki rettegve húzta meg magát egy szemétkupac tetején rühesen, fájdalomtól égő kis testével, darabokra tört lelkével. Nagyon lassan közeledett óvatos hívogatásunkra, farka pici, alig látható rezdülésével jelezte, hogy megpróbál bízni bennünk. Mi pedig megígértük neki, hogy bármi lesz, újra kutyát csinálunk belőle. Megcsináltuk. Megcsinálta. És a hosszú küzdelem után ma végre eljött érte az álomgazdi. Eszter, nagyon hálásak vagyunk Neked, hogy új reményt adsz neki. Dakota, nagyon szeretünk. Hiányozni fog a fülig érő vigyorod, a bohém táncikálásod, de szavakkal nem tudjuk kifejezni azt a boldogságot, hogy végre családba költözhettél. Légy nagyon boldog, kicsi hősünk. <3