Gyerek vagy kutya? Milyen egyszerű kérdés, de mennyi mögöttes tartalma lehet… Az elmúlt napokban nagy port kavaró állatkerti incidens sok kérdést vetett fel azzal kapcsolatban, hogy vajon a gyerkőcök megfelelő módon tudnak-e közeledni az állatokhoz. Kizárólag a saját házunk táján nézelődve, nem belefolyva más dolgokba, sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy sok esetben a kutyák isszák meg a levét annak, ha a kicsiknek senki nem mutatja meg, mi is az a felelős állattartás. Az elmúlt héten 4, azaz négy alkalommal kaptunk olyan telefont vagy üzenetet, hogy azonnal csináljunk valamit, mert a kutya rámordult a gyerekre, vagy furcsán nézett rá. Volt, aki azonnali elaltatással fenyegetőzött (labradorról beszélünk…), volt, aki azt mondta, kidobja az utcára. Egyikőjük sem gondolta végig, hogy miért történhetett meg, hogy a kutya morgással reagált bizonyos szituációra. Az egyik bejelentő beismerte, hogy a 3 éves kislánya a kutya táljával akart játszani, miközben ő evett, ezért történt a figyelmeztető morgás. Egy másik esetben a szintén 3 éves gyermeket felügyelet nélkül hagyták a kutyával, így nem látták, mi történt, a kicsi kórházban kötött ki. A kutya ösztönlény. Pillanatok alatt hoz döntést, és sokszor nagyon apró dolgokon múlik, hogyan reagál bizonyos szitukra. A kutya is lehet fáradt, beteg, enervált, csalódott, rémült, türelmetlen. Még akkor is, ha egész életében azt tanulta, hogy fújjj-nemszabad-menjinnen-engeddel-hagyjbékén. Egy kutyának is fájdalmat okoz, ha megcsavarják a fülét, ha belekapaszkodnak a bundájába, ha rángatják a farkát, vagy csak úgy “viccből” ütögetik. Élőlény. ÉRZŐ lény. Bánjunk úgy az állatokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk is bánnának. Tanítsuk meg a gyermekeinknek, hogy mit jelent a FELELŐSSÉG szó. Nekünk kell megtanítani őket, mert ha egy állat tanítja meg, mit nem kellene, az bizony akár tragédiával is végződhet. Ha gyereket vállalunk, és állatokról is gondoskodunk, akkor ez egy alap feladat. A felelősség a miénk. Kizárólag.