
Tartozok egy vallomással.Amikor a nyírpilisi kutyák kapcsán megkeresett minket egy állatbarát, miszerint az évek óta gyűjtögető életmódot folytató férfi lélegeztetőgépen küzd az életéért a kórházban, és 5 felnőtt és két babakutya maradt hátra láncon (a kicsik kivételével), kértem egy videót.Végignéztem a kutyákon, oké, kisebb, közepes, viszonylag TALÁN könnyebben gazdásítható kutyák, TALÁN nem beragadós jellegűek, és a video végén megláttam őt.Higginst. Basszus. Kan, németjuhász jelleg, nem kicsi. Hova a fenébe tegyem??? Tele vagyunk nagyobb testű kanokkal, akik válogatnak. Nem jönnek ki mindenkivel.Vegyes nemű kutyákkal, akik itt ragadtak, “WTF, hogy a királynői szépségű Miroslava, a gyönyörű Erik miért nem kell senkinek????, szóval mindegy is, de nekem ezeket a kutyákat el kell helyeznem, valahova, mindegy hova, de el kell, mert vállaltuk őket anno.Nálunk a legkisebb hosszútávú kennel is 15-20 nm kb. Tudom, nem ez a megszokott. Kutyák tízezrei nyomorognak menhelyeken, gyepiken 5-6 nm-en, egyedül. A hosszútávú kennel azt jelenti, hogy adott kutyával berendezkedünk arra, hogy évekig itt fog rostokolni.Egyszerűen képtelen vagyok nézni nap mint nap kutyákat, akik kicsi, “megfordulnialigtud” kennelben nyomorognak. Nem megy.A kis kennel sor ilyen, nagyon átmeneti, nagyon utálom. Nagyon-nagyon.Igen, itt sokszor van hely, de nem vagyok hajlandó besuvasztani ide kutyát évekre.Ez a kennelsor azért van, hogy a külső karanténoztatást megoldjuk, vagy ha egy adott csapatban balhé van, ki tudjunk ültetni egy-egy renitenst, hogy gondolkozzon el az életén egy kicsit, amíg lehiggad.De amint lehet, kimozgatom őket innen, mert sötét, kicsi, meg amúgy is.Utálom.Nagyon-nagyon. Ja, ezt már mondtam.Számomra az nem mentés, hogy egy adott esetben hosszú láncon élő gazdás kutyát betegyek egy sötét, szűk lyukba. Senki nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről.Nem, az sem mentés, ami pár napja esett meg, hogy egy erős, egészséges, semmibajanincs kóbort láncra verjek az udvaron. Mert ez volt a kérdés, hogy ezt nem lehet-e.Nem.Nem.Nem!!!!!!!Soha, soha nem fogok láncra verni egyetlen kutyát sem. Bocs. Mert nekem a lánc vörös posztó.Tudom, ismerem az érveket. “Lehet, hogy most nincs baja, de elütheti egy autó.” “Meg fogják mérgezni.” “Éhen fog halni.”Ha minden ilyen, “demivanha” felvetésre igent mondanánk, itt már kb. tömegsír lenne, mert egymást ölnék meg a zsufi miatt.De.Társállatot nem hagyunk hátra.Soha.Olyat nem tehetünk, hogy van egy csapat, akik együtt szenvednek, éheznek, fáznak, szomjaznak, és mi kiválogatjuk a nekünk tetszőket, a többivel meg majd lesz valami.Nem lehet, hogy elhozunk hatot, a hetediket meg ott hagyjuk láncon, nyomorogva.Hát így lett nekünk Higgins. Akit nem akartam. Mert nagy, mert kan, mert németjuhász mix. De jött ő is. Nyilván.Mert társállatot nem hagyunk hátra. Higgins 2 év körüli, brutálkedves, kölyökképű, puszis-pacsis mix. És a kutyákat sem bántja.Nem adom telepőrzőnek, kennelbe, láncra, öregnénitestőrjének. Adom viszont hiperszuper családba, családtagnak.Ha te vagy az a hiperszuper család, írj.Mi kivárjuk.