Nagyon ritkán örülünk ennyire egy nyakas kutyának…

Felbukkanása után hónapokon át rohantunk utána temetőn keresztül, szegregátumban, többen, többször, több irányból próbáltuk bekeríteni, de semmi. Aztán eltűnt.

Szinte biztosak voltunk abban, hogy meghalt.

Aztán újra látták, lefotózták, és a nagykállói menhellyel összedolgozva pénzjutalmat ajánlottunk a helyieknek, ha bezárják valahová.

Arrafelé a kerítések hiányosak vagy nincs is kerítés, végül egy megbízhatónak tűnő család udvarán a nagykállói csajok kitettek egy csapdát.

Rá pár napra pedig jött a hívás, megvan! A csapdában elhelyezett kajának nem tudott ellenállni, bár jó pár napig eltartott ez a próbálkozás is. Judit és Barbi Nagykállóból indultak a kórházba, mi meg innen, ott találkoztunk.

Boyko lett a neve, nyakában duplán volt a madzag, húsig nőve, szállták a legyek, a szaga összetéveszthetetlenül ismerős volt számunkra.

Hemzsegett benne a rengeteg bolha.

Boyko sokkos volt, rettegett, a kórházban maradt, mert a nyakát plasztikázni kellett.

Boyko rehabilitációja folyamatos, hetente párszor beülünk hozzá, hogy szokja az ember társaságát és rájöjjön, hogy nincs mitől félnie. Sosem akart harapni, inkább csak elfordult és várta, hogy végre békén hagyjuk. Ma már örül, ha közeledünk, picit csóvál is, simogatást elfogadja, hámmal ki tudtuk hozni az udvarra.