Hungarian
English
German
Próbáltam higgadt maradni, esküszöm. Pedig csak az egyik családdal találkoztam. Nem sikerült.
Történt ugyanis, a héten kétszer(!!!), hogy jöttek látogatók, akik örökbe akartak fogadni tőlünk kutyát. Mármint nem csak 2x akartak, az eset történt kétszer.
Első körben egy nagyon fiatal pár jött. Kinézték Boscot, aki egy kan bull típusú kutya, emberekkel hipercuki, de más kutyákat nem bír. Ezért egyedül él.
Kertes ház ugyan, de bent szerették volna tartani, így a remény felcsillant, de pár perc beszélgetés után el is illant, mint a kámfor.
Furcsák voltak egy kicsit, de nyilván beszélgettünk, próbáltunk minden infót kideríteni, jöttek a szokásos kérdések, hova kerülne, van-e másik állat, stb.
Kiderült, hogy bizony van másik kutya, egy ivaros kan kaukázusi, de ne aggódjunk, mert ő láncon van az udvaron. A másodperc tört része alatt borult el az agyam. Jeleztem nekik, hogy szó nem lehet róla, hogy tőlünk oda kutya megy, a kollegina pedig megmutatta nekik azt a fiatal kau mixet, aki 2 éves korára bekattant a lánc miatt, ahova kölyökként került, és aki már Beánál van Kabán, aki próbálja rehabilitálni. A leányzó a kérdésre, hogy miért van láncon, kínos mosollyal annyit felelt: “apa szerint túl nagy és így kell tartani.”
Ez tegnap történt. Ma újabb család, egy idős hölgy és egy fiatal házaspár, rosszat éreztem, kölyköt akartak, millió dolgom volt, így Kamilla kolléganőmre bíztam őket. Kamilla 10 perc múlva jött, és mondta, hogy “na, tuti nem kapnak kutyát tőled…” Érdeklődésemre elmondta, hogy már van két kutya, mindketten láncon, a kölyköt bentre vinnék amíg meg nem nő, aztán megy ő is ki. Nyilván láncra. Merthogy a két kutya nem elég agresszív az idegenekkel.
Nyomta a front a fejemet, így eléggé leszedált állapotban voltam ahhoz, hogy csak annyit mondjak: “légyszi, küldd el őket.”
Egyetlen porcikám sem kívánta a velük való vitát, beszélgetést. Értelmetlen lett volna.
Fogalmam sincs, hogy jut eszébe valakinek egy állatvédő szervezet menhelyére besétálni így, azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy amúgy teljesen alkalmatlanok a kutyatartásra. Nem értem, miből gondolja az illető, hogy bármelyik kutyánkat erre az életre ítéljük. Nem értem, minek nekik kutya, de komolyan. Minek? Vegetálni, egy lánc végén?
Aki engem ismer, az tudja, hogy a lánc témával engem a világból ki lehet kergetni. Nem, nem érdekel a “rossz a kerítés”, “szökik a kutya” típusú magyarázkodás. Ha nem tudsz vigyázni a kutyádra, ne tarts. Nem kötelező. Nem bioriasztó, fogjuk már fel! Családtag, teljes értékű. Ezerszer jobb helyen vannak nálunk, sétával, szeretettel, gondoskodással, mint egy nyomorult láncra kikötve.
Elég volt már ebből. Legyen kutyád, ha szereted, ha családtag. Ha meg félsz a betörőktől, vegyél riasztót. És pont.
(Novák Évi)