Persze, én vagyok a hülye, tudom. A francért olvasok kommenteket.

A francért kedveltem be anno sok-sok kutyás/macskás oldalt, csoportot, ilyesmiket.

Fajtamentő csoport, 1 éves szuka posztja. Nincs idő rá, bocsesz. Nem tudnak vele eleget foglalkozni. Ez van. Ha nem lesz gyorsan új gazdi, szeptember 19-én a kutymó örökre elalszik. 1 évesen, egészségesen. Háromszor kezdek idegből pötyögni, háromszor törlöm vissza.

Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy letiltson a Face, kell a felület a saját dolgaink miatt.

Így csak annyit írok, hogy a karma dolgozik.

Jelentem a posztot a csoport adminjának, a válasza érthető, a gazda szegénységi bizonyítványa az altatással történő fenyegetőzés, de a kutyának segítség kell. A poszt marad.

Értem és megértem. Valahol, a lelkem mélyén. Közben meg ordítani tudnék a tehetetlen düh miatt.

Mert ez nem igazság. Nem, qvára nem az.

Soha, soha egyetlen szóval sem lennék képes arra még csak halvány célzást sem tenni, hogy ha a 190 kutyánkból xy nem lesz gazdis, akkor elalszik örökre.

Soha nem is lennénk erre képesek. SOHA. Így élt le nálunk Rafael 14 évet, és így van minimum 40 olyan kutyánk, akik hosszú évek óta várják, hogy valaki észrevegye őket. Soha, egyetlen pillanatra sem merült fel még csak halvány gondolati szinten sem, hogy jobb lenne őket elaltatni, hogy legyen hely az újaknak.

A mi kutyáink gazdikereső posztjai kapnak 50-100 megosztást. Jó esetben. Ha valaki kiírja, hogy “ha nem, akkor meghal”, kap több ezer megosztást.

És nyilván több ezer megosztásnak köszönhetően a kutya végül megmenekül.

Ne értsetek félre, kérlek.

Tök jó, hogy megmenekül.

Hogy hova, hogyan, az nem számít már, ivaros szuka, a további sorsa senkit nem érdekel, a Facebook népe megnyugszik, lett megoldás, a kutya életben marad. Szuper.

És mindezt egy kőkemény érzelmi zsarolással érte el az illető.

Ez így oké? Ez így rendben van?

Nem, nincs rendben, de nem tudunk mit tenni.

Mi csak írjuk a gazdikereső posztokat, hátha, hátha.

Mi életben tartjuk őket, ha kell, hosszú évekig, ha kell, elmegyünk velük a legvégéig.

Ha kell, 14 éven keresztül.

Mert felelősséget vállaltunk értük. A végletekig. Mert szeretjük őket, mert megígértük nekik, amikor betették hozzánk a mancsukat, hogy innentől a “végtelenbe, és tovább”.

Mert tiszteljük az életet.

Az esélyt.

A reményt.

Más meg lekapcsolja a villanyt, szívtelenül, érzelemmentesen. Mert megteheti.

Mert 2021-ben ezt bárki megteheti, büntetlenül.

190 élet vár nálunk új esélyre.

Köszönjük, ha a következő gazdikereső posztot megosztod.

Akkor is, ha szó nincs eutanáziáról.

Mert mindenki megérdemli az ESÉLYT.

(Novák Évi)