Valaki mondja meg, hogyan lehet feldolgozni azt, ami ma Magyarországon történik (illetve nem) az állatok jogai kapcsán. Valaki mondja meg, hogy kit kell felhívnom, kinek kell levelet írnom, kihez tudok fordulni, ha van egy olyan eset, mint a tegnapi. Valaki mondja meg, ki tud segíteni, ki az vagy kik azok az emberek, akik ebben és a sok tízezer hasonló ügyben hatékonyan fel tud lépni. TÖRVÉNYESEN. És ezt nem akarom újra és újra leírni.

Tudom, mi fog következni, de őszintén, semmi haszna nincs a fenyegető kommenteknek. Az „üssükagyonássukel, kérek egy címet azonnal, csaklenneakezemközött” és társai semmilyen szinten nem segítenek a helyzet előrelendítésében.

És akkor most tudjátok meg ti is, hogy hol készültek ezek a képek.

A képek Szabolcs megyében készültek, annak a családnak az udvarán, akiknek a mentálisan sérült fia, Sanyika, és annak társai egy „csodálatos” vasárnap délután kivonszolták a korábban itt vegetáló kutya csontsovány testét egy mezőre, kikötötték egy fához, majd husánggal félig agyonverték a védekezni képtelen állatot. A kutya neve Jeremy volt… (aki azóta boldog gazdis kutya).

Történt mindez áprilisban. A feljelentés megtörtént, mindenki szabadlábon, Sanyika kivételével, akit elvileg bezártak valami javítóba, már ameddig meg nem szökik.

Ahogy megtette ezt nyáron is, nevezetesen júliusban, a portán akkor újabb kutya volt már, kikötve egy gödör mellé a 38 fokos hőségben, víz és árnyék nélkül. Nálunk az Othello nevet kapta, még gazdira vár.

Azon a pokoli napon a kezeim közt halt meg egy kismacska, mert 3 másik testvérével együtt Sanyika (vagy az egyik ott élő családtag) betette őket egy üvegterráriumba az udvaron, ami le volt fedve, és a kismacskák konkrétan felforrtak a tűző napon elevenen, félhalott állapotban szedtük ki őket ordítva-sírva, hőgutát kaptak. Hárman túlélték, de napokig küzdöttünk értük.

Novembert írunk. Jelzést kaptunk, hogy baj van. Újabb láncra vert kutyák a portán, ház nélkül, az esőben, a fagyos éjszakákon. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek. Képtelen voltam felfogni, hogy ezt büntetlenül megtehetik, hogy ez az ámokfutás azóta is tart.

Segítséget kértünk a rendőrségtől, ki is jöttek, együtt mentünk a helyszínre. A két rendőr lépett be először, utánuk mentünk be mi is.

Innentől kezdve valami elképesztő lázálom vette kezdetét. Az idős németjuci mix egy oszlophoz volt láncolva, nagy hanggal kiabálták, hogy vihetjük, nem kell. Az udvarra berohanó kis fekete kölyök is jött velünk, „nem a miénk”, hangzott el. A testvérét hiába próbáltuk megfogni, rettegve, visítva menekült, ott maradt, eltűnt egy utcában, a szívünk megszakadt.

És ott volt Bella. Bella, egy bull típusú kutya, aki nyilván a hátunk közepére sem hiányzott már, de abban a pillanatban én úgy voltam vele, hogy ha kell, tábort verek a ház előtt és addig nem megyek el, míg ide nem adják.

Bella egy hónappal ezelőttig egy férfinél lakott. Vemhes volt anno, mikor tudomást szereztünk róla, ideadta ivartalanítani, Bella kapott tőlünk chipet, oltást, kiskönyvet, házat, és egy könnyű láncot is, erről már sokat írtunk, nem mindig van lehetőség mindenkit leszedni a láncról végleg (főleg, ha a gazda amúgy nem tartja rosszul, csak tudatlan).

Nyáron láttuk is, árnyékban volt, a súlya rendben volt, volt víz előtte.

Majd a gazda úgy döntött, pénz kell neki. Eladta Bellát Jeremy extulajdonosainak, nem derült ki végül, hogy 5, vagy 10, vagy 15000 Ft-ért, elhangzott mindhárom összeg. Az ott lakó asszony ordítva, magából kikelve üvöltött, hogy nem vihetjük el az ő drága kis kincsét, aki amúgy annyit nem érdemelt a szerető gazdikától, hogy legyen egy háza, ahova behúzódhat. A házat amúgy, amit mi adtunk anno, megtaláltuk az előző tulajdonos hátsó udvarában a lomok közé behajítva.

Víz nem volt Bella előtt, azzal védekeztek, hogy kiborította (valóban volt ott egy könnyű, felborult üres vödör). A hölgy számunkra érthetetlen okokból letolta a nadrágját, majd előadva a hattyúk halálát, zokogva, jajveszékelve rángatta magához a kutyát. Sajnos Bella ezt játéknak gondolta, csóvált neki, plusz nincs is lefogyva. Nyakörv van rajta, nem bálamadzag, a nyaka sértetlen, így az állatkínzás vétsége nem állta meg a helyét.

A ház és víz hiánya mindössze szabálysértés, így ki lettem terelve a rendőrök által a portáról, felszólítottak, hogy normálisan beszéljek velük, mert ők is emberek, ne sértegessem őket. Mint megtudtam, én magam is felelősségre vonható vagyok, mert elhangzott a számból a nemzetiségük, és azt is megtudtam, hogy én is feljelenthetek bárkit, ha valaki azt mondja nekem: „te magyar!!!” Hmmm, oké. Kedves kis jogszabályaink vannak. Plusz, hiába a rendőrök után mentem be az udvarra, mivel nem kérdeztem meg, hogy bemehetek-e, simán kimerítettem a magánlaksértés fogalmát. Bájos.

A rendőrök az egy órás huzavona után távoztak, borzasztó lelkiállapotban voltam, felhívtam a 112-t, és érdeklődtem, hogy mégis mit tehetek. Két opcióm volt, vagy kiküldik újra ugyanazokat a járőröket, akik nem tehetnek semmit, vagy panaszt teszek a rendőri intézkedés ellen.

Pontosan tudtam, hogy a rendőröknek VALÓBAN semmi joga nem volt elkobozni Bellát, de bementünk azért a rendőrségre, ahol 2 nyomozó már várt minket. Szó szerint magamon kívül voltam, képtelen voltam elfogadni, hogy ezek az emberek tarthatnak kutyát.

Durván egy órát ültünk még Brigi kolléganőmmel a rendőrségen. A két nyomozó végtelenül megértő és kedves volt, nagyon hosszan beszélgettünk a lehetőségekről, a jogokról, az eljárási folyamatokról, a családról. Mivel Sanyika volt a tettes, így hiába egy család, ők nem bűnösök, tarthatnak kutyát. Sanyika pedig már nem lakik ott.

A kutya állapota nem tette lehetővé, hogy elhozzuk, hisz a kutya nem tudja, hogy ez a helyzet neki szar, és lehetne sokkal jobb is, nem számít. Fázik éjszaka? Hát, na. Az egy dolog. Ma Magyarországon a különös kínzás fogalma akkor valósul meg, mikor az adott állatot láthatóan már csak napok, órák választanak el a haláltól. Az nem ok a kiemelésre, hogy az udvar mocskos, hogy a gazda gyereke állatkínzó, hogy a kutyának nincs háza, nincs vize. Az nem ok, hogy a gazda rálép egy útra, ami vélhetően rossz irányba vezet, hisz fordulhat jobb irányba is.

Ma Magyarországon mindenkinek vannak jogai, csak az állatoknak nem. Mert velük bárki bármit megtehet. Nagyjából büntetlenül.

Az ügy azzal zárult, hogy hivatalból feljelentés történik ellenük, kezdetét veszi egy szabálysértési eljárás, kapnak egy kis pénzbüntetést, és kész. Majd ha Bella odafagy a földhöz, akkor majd megállja a helyét a bűncselekmény, addig nem. Hát, ez ilyen. Ha pár nap múlva sem lesz háza, élhetünk újabb feljelentéssel. De még mindig ott tartunk, hogy ez csupán szabálysértés.

Szóval, valaki mondja meg…

MIKOR LESZ ENNEK VÉGE???

(Novák Évi)