“Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…” (Saint-Exupéry)
A felelősség egy olyan fogalom, amivel sok-sok kétlábú egyáltalán nincs tisztában. Egyáltalán nem. Sokan nem alkalmasak arra, hogy felelősséget vállaljanak egy élőlényért, akár kutyáról, macskáról, akár gyerekről van szó. Ők pedig nem önszántukból jönnek a világra, hanem mások akarják/vagy nem akarják őket. Nincs döntési joguk, egyszerűen csak megszületnek. És onnantól kezdve rá vannak utalva egy ELMÉLETILEG FELNŐTT ember jóindulatára, felelősségtudatára, aki viszont megdöbbentően sok esetben képtelen megfelelően gondoskodni arról az élőlényről, akiről kellene.
Egy kutya egész életében egy 2-3 éves gyerek értelmi szintjén mozog, egy domesztikált állat, akit anno magunkhoz szoktattunk, és elkezdtünk róla gondoskodni, együtt élni vele. Képtelen nélkülünk életben maradni, maximum csak egy viszonylag rövid ideig, nem is erre lett “tervezve” úgymond.
Amikor felhívsz minket azzal, hogy vegyük be a kutyádat, mert túl nagy lett/túl kicsi maradt/túl játékos/nemjátszik eleget/megugatja a postást/kiszökik/felborítja a gyereket/szétrágja a cipődet/meguntad/lefialt/túl öreg már, vajon egy pillanatra végig gondolod, hogy ez kizárólag a te hibád? Megtanítottad arra, amit tudnia kell? Foglalkoztál vele eleget, vagy csak kivágtad az udvarra, hogy nőjön, mint a dudva? Vetted a jófogáson, vagy adta ajándékba neked valaki, hogy így szabaduljon a felesleges alomtól, de te nem is ilyen lovat akartál? Kellett a gyereknek, akinek kb. 10 percig volt érdekes, mert a saját gyermekedet sem tanítod meg arra, mi az, hogy felelősség? Ha úgy gondolod, a mi dolgunk megoldani a te felelőtlenséged eredményét, tévedsz. Igen, lehet a fejünkhöz vágni, hogy ezért vannak az állatvédők, de ebben is tévedsz. Nem ezért vagyunk, és nem bírjuk a végtelenségig. Ha egyszer vállaltál egy ÉLETET, azt tekintsd a sors ajándékának, és tegyél meg mindent, hogy a lehető legjobb gazdi legyél. Vidd el kutyasuliba, vedd tudomásul, hogy igenis el kell menni sétálni vele, mert számára nem elég inger a kert vége, az pláne nem opció, hogy egy láncra kötve vegetáljon. Őszintén, láncra minek kutya? Nem tud megvédeni, nem tud semmit tenni, ha betörnek hozzád, ugatni tud, enni (jó esetben, ha adsz neki), meg aludni, már ha van egy normális háza, ami nem egy vashordó. Ha beteg leszel és öreg, azt szeretnéd, hogy a családod megszabaduljon tőled, és kitegyenek az utcára? Miután te felnevelted a gyermekeidet? A kutyának te olyan vagy, mint a szerelme. Neked adja az életét, a mindenét.
NEM KÖTELEZŐ ÁLLATOT TARTANI. Tényleg nem. Senki nem tart fegyvert a fejedhez, hogy ilyen életre kényszeríts egy állatot, aki bízik benned, szeret téged. De ha már lett, akkor kutyakötelességed vele végigcsinálni az egészet, amíg az utolsót nem lélegzi.
Költözés… a kedvencünk. Az meg még szebb, amikor fennhangon közli valaki, hogy hát ki tud előre 15 évre tervezni? Igaza van, senki. Ez azonban egészen egyszerűen nem mentesít a felelősség alól, ugyanis egy élettel játszadozol, igenis keress, kutass olyan lehetőséget, amivel a kutya lelke sem sérül. Ha igazán meg akarod oldani, akkor meg fogod, láttunk már ilyet is, sokat. A kutya nem egy státusszimbólum, és nem egy tárgy. Ha ezt nem érted meg, vegyél plüsst, és hagyd meg a kutyatartást olyanoknak, akik tudják mit jelent a szó:
FELELŐSSÉG.