Anno, mikor Bodza, a pulim hozzám került, tudtam jól, hogy soha nem lesz belőle kiállítási kutya, mert én rendszeresen nyíratni szeretném a szőrét. Nem azért, mert lusta vagyok ápolni egy puliszőrt, hanem mert meggyőződésem, és látom is rajta, hogy sokkal jobban érzi magát, ha rövid(ebb) a szőre.
Ehhez képest pulis csoportokban rendszerint vérre menő harcot folytatnak a hosszú kontra nyírott szőr hívei, de annyira durván, hogy az valami elképesztő.
Egy valamit le kell szögezni. Senkinek semmi köze hozzá, hogy más kutyájának milyen hosszúságú a szőre, tényleg. De, és ez nagyon-nagyon fontos…
Amikor a szőrápolás hiánya miatt egy kutya bundája úgy néz ki, mint a képeken láthatóké, az már nettó állatkínzás kategória.
Ez fáj. Értitek? Ez nagyon fáj nekik.
Amikor a bunda összeáll valami értelmezhetetlen, büdös halmazzá, bevattásodik, befülled, a bőr nem kap levegőt, viszket, mint az őrület, és a súly folyamatosan húzza a bőrt, az nagyon fáj.
A széklet és vizelet akadályoztatva van, beleissza magát a szőrbe, a széklet pedig kőkeménnyé száradva lóg rajtuk.
Volt olyan kutyánk, aki konkrétan kakálni sem tudott már, mert a fenekén lévő szőr és széklet összeragadva eldugaszolta a végbélnyílást. Napok alatt elpusztult volna emiatt.
A puliknak és hasonló fajtáknak a fülében is szőr nő, és ha az nincsen rendszeresen kiszedve, a fülük begyullad, a hallásuk pedig károsodhat.
A látásuk is, igen, mert még mindig óriási tévhit, hogy ha levágják a szemük elől a szőrt, akkor megvakulnak. A pulim, Bodza, 6 éves, pici korától nyírjuk a szőrt a szeme elől, 6 éves, és tökéletesen lát.
Ja, a hozzánk bekerült puli jellegű kutyák sem vakultak meg, egyik sem, amikor megszabadítottuk őket a szőrpáncéltól.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha egy puliszőr rendszeresen ápolva, zsinórozva van kamasz kortól, akkor tökéletes, gyönyörű bunda lesz az eredmény, de ezzel munka van, nagyon, nagyon sok.
Egy jól karbantartott zsinóros szőrzet mellett a kutya bőre kap levegőt, nem fülled be, nem lesz fájdalma a kutyának. Megint mondom, ezzel munka van. SOK.
Az elmúlt időszakban szinte az összes ilyen kutyánkat Hornyai Vanda, a Vakkantó Kutyakozmetika tulajdonosa nyírta. Óriási köszönet illeti őt, ez nem kérdés.
Vanda amellett, hogy kutyakozmetikus, nagyon jó beszélgetőpartner is, és ma Ákombákom nyírása alatt sokat mesélt.
Rengetegen járnak hozzá, sokan hosszú szőrű kutyatulajok, és Vanda elmondása szerint ilyenkor tavasszal még a rendszeresen nyírt kutyák is brutálisan tudnak kinézni, pár hónap alatt is tud kinézni úgy egy szőrzet, hogy az már erősen határeset kategória. Amikor viszont évekig nem nyúl hozzá senki egy ilyen bundához, az nagyon nagy baj.
Én megértem, hogy a puli sokak szerint egy ridegtartásos, rohadt jó házőrző, aki eszement módon ugat, ha idegen jön (cáfolom, sok tanítással ez kordában tartható), és igazából puli, tudjon rá, hogy ilyen a szőre, de ezek az állapotok amit a képeken láthattok, már tényleg vicc kategória. Ez nem megengedhető.
Ha valaki sajnálja rá a pénzt, az időt, az energiát, az ne tartson hosszú szőrű kutyát.
Ákombákom (a fehér puli) tegnap érkezett. Láncon élt eddig, 1 méteresen, a saját gazdája nem merte megközelíteni, ehhez képest egy kis kajával kezesbárány lett, ma pedig a nyírás után egy dorombolós macskává változott.
Hálája, boldogsága kézzel tapintható volt, úgy bújt, és úgy mosolygott, mint aki pontosan tudja, hogy mától minden megváltozik.
Szóval, kérlek, olyan kutyát vállalj, akinek meg tudod adni, ami neki kell.
Ennyire egyszerű.
(Novák Évi)