Nyíltan felvállaljuk: adunk örökbe külföldre - Állatbarát alapítvány

Kevesen vagyunk még ebben az országban, akik nyíltan felvállaljuk, minden rosszmájú megjegyzés ellenére, hogy bizony adunk örökbe külföldre. Szívesen, örömmel, nagy boldogsággal. Maguk az állatvédők egymás közt sem értenek egyet ebben a kérdésben, és sok vitának táptalaja ez.

Szeretnénk egy kicsit megmutatni, milyen is ez (nálunk), hogyan zajlik, mi történik, és miért. Ugyanis ma újabb 17 kutyánk kelt útra, egy gyönyörű élet felé, és bár szétfeszít a boldogság minket, mégis, kicsit félve osztjuk meg ezt veletek, hisz tudjuk jól, hogy amit az emberek nem ismernek, attól rettegnek. A magyar ember meg amúgy is úgy van kódolva, hogy minden rossz, ami idegen, ami furcsa, ami számára nem érthető.

Először is, mi nem teszünk különbséget földrajzi hely szerint jó gazdik közt. Gondoljatok csak bele, évente több száz kutya érkezik és megy el tőlünk.
27 éve létezünk. Minden erőnkkel próbáljuk mindenki sorsát kontrollálni, de egy idő után egyszerűen nem megy, aki azt mondja, hogy több 10000 kutya/macska sorsát havi szinten ellenőrizni tudja, az nem mond igazat. Igen, lehetne kevesebbet menteni, úgy könnyebb lenne utánkövetni. De akkor mi lesz a többiekkel? A rászorulókkal az utcán?

Példa is van, halt meg rögtön másnap kutyánk egy laza hám miatt, amiből kibújt, és elgázolták, tőlünk csupán 1 km-re ment örökbe. És van, aki több, mint 10 éve él boldogan tőlünk 1500 km-re. Nem ezen múlik.

Sokszor szavaztunk bizalmat már olyanoknak, nagyon közel, a saját városunkban, akik nem érdemelték meg. Ne felejtsük el, hogy a mi országunkban történt velük az, ami történt, itt lettek kidobva, megkínozva, láncra verve, bántalmazva, üldözve, itt kóborolnak kutyák és macskák százezrei az utcákon csontsoványan, árván, itt vannak zsúfolásig a gyepik és menhelyek, itt gyilkolnak le ezerszámra fiatal, egészséges állatokat a gyepiken, itt szaporodnak gátlástalanul, megállíthatatlanul, és nem a nyugati szomszédainknál.

Itt van az, hogy az állatszerető emberek tele vannak már mentett állatokkal, és egyre kevesebb a jó gazdi (de egyre több az örökbefogadásra váró). Itt van az, hogy sokan az alapvető pár ezer Ft-os chipet és oltást is sajnálják tőlük, itt van az, hogy kevés helyre engedik be a kutyákat még mindig.

Külföldön teljesen természetes a gazdiknak, hogy a kutyák velük vannak, szinte mindig, bemehetnek az üzletekbe, éttermekbe, szinte bármelyik szállodába, viszik őket nyaralni, dolgozni sokan, kint elképzelhetetlen, hogy csak úgy kint vegetáljon a kertben egy állat, mindenki bent alszik, családtagként.

Szervezetekkel dolgozunk együtt, akik nagyon komoly előkontrollnak vetik alá a jelölteket. Bármi történik, a kutya mögött dupla védőháló van, a kinti szervezet és mi is, bármi történik, ott nem tűnhet el egy kutya a süllyesztőben, mindig van B és C terv is. Igen, volt már olyan, hogy nem úgy sült el egy külföldi örökbeadás, ahogy elképzeltük, de nagyon, nagyon ritkán. És azok a kutyák napokon belül újra biztonságban voltak, és új, szerető gazdihoz költöztek.

Ha egy partnerszervezetünk érdeklődik a kutya után, akkor minden infót bekérnek. Méreteket, súlyt, centire, dekára pontosan, habitus, macskateszt, gyerekekkel, felnőttekkel való tesztelés kell, részletes kórlapok, röntgenek, ha műtét volt, hogy a kinti állatorvos teljesen tisztában legyen az előzményekkel, szűrések eredményeit, mindent kérnek. Videókat, képeket, mindenféle helyzetben, hogy senkit ne érjen meglepetés. Minden oltásnak tökéletesen rendben kell lennie, hisz anélkül el sem hagyhatnák az országot.
Az útleveleket hatósági állatorvos ellenőrzi, a kutyák utazás előtt klinikai vizsgálaton esnek át, a vizsgálatot végző állatorvos aláírásával hitelesíti, hogy a kutya egészséges, és utazhat, ha ismert betegsége van (szívférges pl.), a gyógyszereit küldjük vele. Részletes útvonalat kell leadni a hatóságoknak, merre mennek pontosan.

Mire egy kutya elutazhat, hetekig tart az adminisztráció, a tesztelés, a felkészítés. Kizárólag olyan fuvarosokkal dolgozunk, akik hosszú évek óta a szakmában vannak, a kutyák klimatizált, fűtött autókban, boxokban utaznak, méretüknek megfelelő nagyságúakban, alattuk kényelmes plédek, ivóvíz. Nem utaztatunk feketén dolgozó, sunnyogó fuvarosokkal, lesötétített ablakú roncs autókkal, egymás hegyén-hátán imbolygó boxokban.

Sokszor felmerül, hogy drága pénzért eladjuk a cukimukikat, nos, egy kutya örökbefogadási díja 100-120 EUR, 37-43000 Ft között jön ez ki a mai árfolyamon. Ha számolunk egy kicsit, könnyen rájövünk, hogy bizony nemhogy egy forintot nem keresünk rajtuk, de konkrétan sokkal többet költünk rájuk, mint maga az örökbefogadási díj. Ha és amennyiben nincs semmi baja, és csak az alap dolgokra költünk (oltások, chip, ivartalanítás, szűrések, útlevél, etetés), akkor könnyen kijön a matek. Nincs nyereség, egyetlen forint sem. Soha. Akkor is ennyi az örökbefogadás, ha adott kutya több százezer Ft-os műtéteken van túl.

És hát ugye a cukimukik… A német, luxemburgi, svájci örökbefogadók egész más szemmel nézik ezt. Többségük számára a cukimukiság legfontosabb része inkább a méret, bizonyos gazdik rengeteget repülnek, bizonyos súly felett pedig nem engedik fel az ebeket az utastérbe. Bizonyos gazdik olyan helyeken dolgoznak, ahol egy 30 kilós nagy bundás kényelmetlenül érezné magát egy kis irodában, de egy pár kilós kis zsebkutya vígan elfetreng a gazdi ölében egész nap, míg ő a laptopot püföli.

Vannak azonban más helyzetben lévő gazdik is, akik bizony nagy örömmel adnak esélyt vak, 3 lábú, lebénult, beteg, megcsonkított, fekete, idős, nagy testű kutyáknak is. Mai utazóink közt van pl. a 3 lábú Orczy, a 10 éves, teljesen vak Kilien, a leszakadt állkapcsú Mystic, az ex-bőrbeteg Yin-Yang is.
Olyan kutyák is kaptak ma esélyt, akik évek óta velünk vannak, mint például Atlasz, a husky mix, aki már volt gazdis, fél évig, de egykori családja nem tudta megadni neki azt, ami egy ilyen munkakutyának kell, végül napi pár perc séta és egy 40 nm-es szűk kis udvarrész jutott már csak neki a kezdeti lelkesedés után, ami miatt Atlasz 0-24-ben üvöltött.

Olyan kölykök is elutazhattak ma, akik feketék, semmilyenek, és vélhetően itt nőttek volna fel, ahogy már sok-sok kölyök… (Lloyd és Aaron ma még nem mentek el, de hamarosan, ők pici koruktól velünk vannak, mindketten elmúltak 1 évesek, és soha még csak rájuk sem néztek komolyabban).

Hiába van gazdis csoportunk, a gazdijainknak csupán töredéke számol be rendszeresen védenceink fejlődéséről, mindennapjairól. Kintről viszont ömlenek a boldog gazdis képek, nyaralásokról, utazásokról, kirándulásokról, nagy játékokról. Igen, mennek ki szép kutyák is, bár nekünk mindenki az, de ne legyünk álszentek.

Vannak, akik a közízlés szerint sokkal cukibbak, puhabundás bongyorkák, kistestűek, világosak, de abban egyetérthetünk, hogy nem lenne fer, ha azt mondanánk, hogy bocsi, de nekik itthon is találunk gyorsan gazdit, ti csak vigyétek a nagytestű öreg feketéket…
Ja, ha olyan a gazdi, aki minimum olyan életet tud adni nekik, mintha kint lennének, itthonra is mehet a puhabundás bongyorka, vagy a világos fajtajellegű, esetleg a francia bulldog, ha akad néha ilyen. Itthon maradt pl. Beppo, Legolas, Dörmi, Olívia, Bandita, Zyra, Inaya, Isabeau, Kolombusz, Manó is (csak pár név a sok százból), akik mind egyértelműen németkompatibilisek lettek volna, de volt itthon szuper jelölt rájuk.

Nagyon büszkék vagyunk a külföldi önkéntes szervezeti csapatainkra, akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a legjobbat találják meg a magyar kutyáknak, és sosem tudjuk meghálálni nekik azt a rengeteg boldog végkifejletet, amit nekünk és kutyáinknak adtak a munkájukkal a hosszú évek során.

És persze őrülten büszkék vagyunk azokra a magyar gazdijainkra is, akik itthon adják meg nekik azt az életszínvonalat, ami külföldön teljesen természetes. Itthon meg még csak tanuljuk…
A legjobbat akarjuk nekik. Mindegy, hogy tőlünk 1, vagy 1500 km-re. Nekünk csak az számít, hogy ők boldogok legyenek.

Ezzel az utazással 180-ra csökkent a már nagyon feszítő közel 200-as létszám, de perceken belül fel lesz töltve sajnos…

Mai felnőtt utazóink: Mystic, Merida, Janka, Spirit, Yin-Yang, Kilien, Atlasz, Orczy.
Mai kölyök utazóink: June, Confetti, Charity, Ashton, Alexis, Amaya, Alfred, Cortez, Carmela.

Legyetek nagyon boldogok, drága kincsek. Ne nézzetek vissza. Soha. ❤