Vannak emberek, akik 20-30 éve küzdenek, mint malac a jégen. Minden tiszteletem az övék.

Egyszer megkaptam egy számomra amúgy becsülendő embertől, hogy könnyű nekem, Magyarország egyik legszebb menhelyének az élén csücsülök, és fogalmam sincs róla, mások milyen helyzetben vannak.

De bizony, van róla fogalmam. Mert kíváncsi vagyok, mert érdekelnek a sorstársaim küzdelmei, voltam több olyan menhelyen, gyepin, ahol a szívem megszakadt.

Senkinek nem könnyű. Nekünk sem, bár tény, hogy jobb helyzetben vagyunk, mint sok, általam ismert és megbecsült állatvédő szervezet.

De a napi harcok, a versenyfutás az élelemért, pénzért, támogatásért, életekért mindenhol ugyanúgy jelen van.

Én most egyszerűen csak végtelenül szomorú vagyok. Mert nekünk, magyar embereknek soha, semmi nem jó.

Támogatást kap 67 szervezet? Miért csak ennyit? Xy miért nem kap?

Jön egy nagyobb adomány pl. egy cégtől, vagy külföldről, sok-sok szervezet kap belőle, a sztori ugyanaz. Miért csak ennyi? Xy miért nem kap?

Miért tartod életben, miért nem altatod el, miért így adsz örökbe, miért nem úgy, miért vannak feltételeid egy mentett állat örökbeadása kapcsán, miért kunyerálsz, miért nem mehetek be este 7-kor a menhelyre körülnézni, mit képzel egyik-másik szervezet?

Mind a civil szférából, mind egymástól megkapják a szervezetek a kritikát, a kielemzést, a bántást, harcolnak az állatvédők egymással, a követőik szintén, néha úgy érzi magát egy átlag állatvédő, mintha egy aknamezőn lépegetne, sosem lehet tudni, mikor robban egy bomba, ami leszakítja a fél karodat, vagy megöl.

Irtózatos indulatok árasztották el az emberek agyát, szívét, lelkét, és állatvédőként abszolút megértem mindkét oldalt, az elkeseredett állatvédőkét és a tehetetlen állatbarátok oldalát is.

De valahol ebben az egész polgárháborúban eltűnni látszik a lényeg, ami miatt emberek élete megy tönkre, ez pedig maga az ÁLLAT.

Mindegy, hogy kutya, macska, nyúl, róka, őz, malac, madár, akármi.

Ébresztő emberek.

Csak nézd azt az állatot, aki miatt harcolsz, bármelyik oldalon is vagy. Jobb lesz bármi, ha pereskedsz, ha beszólsz, ha kritizálsz, ha bántasz?

Miért nem lehetne az, hogy minden szervezet csak a saját dolgaival foglalkozzon?

Miért nem lehet az, hogy ha egy támogató beállítottságú ember kedvel egy alapítványt mondjuk, akkor csak arra koncentrál, és nem akarja más szervezet embereit keresztre feszíteni, meglincselni, ha ők másképp csinálják?

Miért nem lehet az, hogy ha te a gyerekekért, hajléktalanokért, bármiért küzdesz, akkor maradsz azon az oldalon, és nem vonsz felelősségre állatvédőket, hogy ők miért rájuk költenek?

Miért nem lehet végre béke?

Nem lehet mindenkit megmenteni. Nincs elég hely, kapacitás, pénz. Nincs, és kész. De igyekszünk.

Mindenki tiszteletet érdemel, aki egyetlen állaton is segít, bárhogyan. Ha segítséget kér, ha befogad pár napra, ha kóbor állatokat etet, ha megoszt posztokat, ha támogat, ha gyógyít, ápol, segítő kezet nyújt. Bármilyen formában.

Légyszi, légyszi, mindenki. Emberek, állatvédők, bárki. Menjünk vissza egy picit a gyökerekhez. És figyeljünk azokra, akik miatt a harc megy. Az állatokra.

Mert az energia egy végtelenül fontos dolog.

Ne pazaroljuk el arra, ami nem fontos, és nem visz előre.

(Évi)