Tegnap egy helyi csoportban kölyök tacsit keresett egy hölgy. Engedjük most el, hogy miért ilyen helyen keres, miért nem menhelyről visz, vagy fajtamentéstől, vagy miért nem hivatásos tenyésztők oldalát böngészi, mindegy is…

A kommentszekció nem lepett meg. Rengeteg hozzászólás jött, „írj rám privit”, „írtam privát”, „Juliska, nektek van még a múltkori alomból?”, „Piroska, mikor lesz megint kölyök nálatok?” És írt egy hölgy, miszerint május környékén lesz elvihető kölyök nála. Megkérdeztem, tenyésztő-e, mi a kennel neve, rám írt privátban.

A beszélgetésünk lényege az volt, hogy a fiainak van két törpetacsija, a lány most épp kismama, nem hivatásos tenyésztők, a dolog lényege, hogy az eladott kölykök árát a fiúk kapják meg zsebpénz gyanánt. Most születik a második alom.

Kikérte magának, hogy ő szaporító lenne, szerinte a szaporítók kényszerítik a párokat a fedezésre, majd jelezte, hogy ha ilyen okos vagyok, tudhatnám, hogy ilyen kis korban nem kaphatnak chipet, de 6 hetes korukig kétszer oltva vannak… A beszélgetés végén közölte, hogy ők csak a természet rendjét követik, ezután letiltott, hogy válaszolni se tudjak.

Tegnap óta nem megy ki ez az egész a fejemből. Az egy dolog, hogy ő felnőttként szaporít, mindenféle szűrés, vizsgálat nélkül szaporítja a két kutyáját, de hogy a gyerekeket is erre tanítja, az valami egészen elképesztő.

Ezek a gyerekek konkrétan most azt tanulják meg, hogy ha fial a kutya, abból nekik zsebpénzük lesz, amiből vehetnek ezt-azt. A jövő generációja azt tanulja, hogyan lehet munka nélkül pénzt keresni egy másik élőlény testével.

Az, hogy mi lesz a sorsa a kicsiknek, senkit nem érdekel. Az, hogy halomra altatnak középkorú tacsikat tacskóbénulás miatt a gazdák, senkit nem érdekel. Az, hogy túltenyésztett a fajta, és igenis kőkeményen oda kellene figyelni, hogy kizárólag profi, lelkiismeretes tenyésztők hozhassanak le almokat, senkit nem érdekel.

Mehetünk mi ovikba, iskolákba előadásokat tartani a felelős állattartásról, szervezhetünk mi nyári táborokat gyerekeknek, téphetjük mi a szánkat, meggebedhetünk, hogy legalább a mostani gyerekek úgy nőjenek fel, hogy tisztában vannak azzal, mi is az a felelősség, hogyan bánjunk az állatokkal, miért fontos az ivartalanítás. Szervezhetnek ide lelkes pedagógusok csoportos látogatásokat az osztályuknak, csak épp ilyenkor azt érzi az ember, hogy mindez teljesen hiábavaló. Felesleges.

Nem értik, egyszerűen nem értik, mi ezzel a probléma. Az emberek fejében a szaporító szó egyenlő egy csúnya bácsival egy tanyán, aki egy sötét melléképületben összezárva tart 30-40 elhanyagolt, antiszociális, átvágott hangszálú felnőttet, akik tömegesen termelik az utánpótlást, majd ezek a kölykök fel vannak pakolva egy kamionra, és papírok nélkül irány külföld.

Ja, ilyen is van. Ezek a nagyüzemi szaporítók. De tévhit, hogy aki kicsiben csinálja, az nem szaporító. De bizony, az. Akkor is, ha a saját egójától elvakulva üvölti, hogy „én nem vagyok szaporító, csak a természet rendjét követem!!!”

Nem véletlen, hogy egyre több netes felületen tiltva van a kutyák pénzért történő árusítása, ez nyilván nem vonatkozik a hivatásos, bejegyzett tenyésztőkre, persze köztük is vannak kóklerek, ezt senki nem vitatja. De vannak becsületes, normális tenyésztők is, akik követik a kicsik sorsát, akikhez bármikor lehet fordulni később, ha gond van, akik szerződéssel, koruknak megfelelő oltásokkal, törzskönyvvel (nem kiskönyv!), CHIPPEL ellátva adják tovább a náluk született kölyköket.

Mert bizony ez is törvénybe van foglalva, hogy tulajdonosváltás esetén a chip kötelező (amúgy is, 4 hónapos kor felett legkésőbb). A tenyésztőnél fel sem merülhet, hogy 6 hetesen leválasztja a kölyköket, ez is szabályozva van ám.

Rossz hírem van, kedves házi szaporítók. Egyre jobban szorul a hurok, és remélhetőleg egyre többen lebuktok, mert máskülönben ennek sosem lesz vége. Soha.

A legújabb szabályozás, fogadjátok szeretettel…

https://portal.nebih.gov.hu/…/uj-kotelezettseggel-kell…

(Novák Évi)