“Mi baja lehet a kutyámnak? Ez és ez és ez a tünete, nagyon rosszul van, adjatok tanácsot!”

 

NEM. Nincs jó tanács, még ha megnyugtató is számodra, hogy a Facebook közösség el is halmoz “jó tanácsokkal”.
“Adjál neki tejet, beszélj hozzá, fújj rá csillámport, masszírozd a fülét, itass vele egy kis pálinkát, jógázz vele, tegyél be neki egy kis Mozart zenét”, és társai.

NEM!!!
Vidd el állatorvoshoz! Késlekedés nélkül.
Bágyadt, nem eszik? Lehet, hogy babéziás. Belehalhat, ha nem kap orvosi segítséget.
Te nem vagy állatorvos.
Jó eséllyel a neked tanácsokat osztogató sem.

Egy kutya fájdalomtűrő képessége milliószor nagyobb, mint a miénk.
Amitől mi már eszünket vesztve üvöltenénk, egy kutya azt is képes farkcsóválva tűrni.

Ne legyetek már naivak. Nem fog meggyógyulni házi praktikáktól. Nem, ne bízz abban, hogy majd jobban lesz.
Nem, ne higgy a kiérkező táskás, falusi állatorvosnak sem, akinek általában darab darab (tisztelet a kivételnek), és mindenféle labor, komolyabb vizsgálat, ultrahang, röntgen és egyebek nélkül azt mondja: hát, el kell altatni.
Valóban? Mit tud mondani bármilyen kórházi körülmények közt történő vizsgálat nélkül? (Ez az eset megtörtént eseményen alapszik….)

Jó, ha tudod, hogy a kutyád a legtöbb esetben menthető, ha normális orvoshoz, felszerelt rendelőbe, kórházba érkezik. Természetesen van, hogy nem, és segíteni kell neki, hogy könnyebb legyen a vége. De legalább nem irtózatos kínok közt megy el.

Legyetek felelős gazdik. Ha baj van, posztolgatás helyett menjetek állatorvoshoz. Felelősséggel tartoztok a kedvenceitekért. Amíg csak élnek.