Egy hölgy volt az, aki arról érdeklődött, hol jelentheti fel azt az embert, akitől ő a kis yorkiját vette a gyereknek. 50000 Ft-ért.
Bár nem vagyunk lelkisegélyszolgálat, és meglehetősen nehezen (egyre nehezebben) viseljük az ilyen sztorikat, mégis udvariasan végig hallgattuk a panaszt.
Mint kiderült, a kölyök oltás, chip, papírok és minden egyebek nélkül került hozzájuk.
Nem volt semmi fontos, hisz a gyerek örült, a kutya cuki volt, a boldogság határtalan.

Aztán a pici rosszul lett. Aki látott már valaha parvos kiskutyát, a leépülését, a kínjait, a borzalmas szenvedését, majd halálát, érezte a semmivel sem összehasonlítható rettenetes bűzt, az tudja, min ment keresztül ez a pár hetes cseppség.
A kis yorki meghalt. 50000 Ft, plusz még minimum 100000 Ft repült ki az ablakon, a gyerek bele van betegedve a kutya halálába, a család meg dühös.
Mert az eladó persze eltűnt, felszívódott.
Az utóbbi 3 mondatból nekünk csak egy jut el az agyunkig, az, hogy a kutya meghalt.

Legyünk szívtelenek, gonoszak, de nem érdekel más minket, csak az, hogy a kutya meghalt.
Azért, mert Magyarországon sok embernek a kutya mèg mindig státuszszimbólum.
Nem kell az oltott, chipes, féreghajtott kutya a menhelyről, mert az csak egy “korcs”. Értéktelen, nem “rendes” kutya.
Kell viszont a szaporított, oltatlan, férges, chip nélküli yorki, francia bulldog, máltai 50000 Ft-ért.
Mert az kutya a javából. Cuki, tiszta vérű… ja, nem.
Meghalt egy kutya.
Mert amíg van kereslet, addig kínálat is van.
És ma Magyarországon több száz EGÉSZSÉGES kutya hal meg gyepiken, mert senkinek nem kellenek.
Nincs több hozzáfűznivalónk. Aki nem érti, mi ezzel a baj, az nem is fogja soha.