Menhelyről örökbe fogadni borzalmasan nehéz, egy tortúra, horror, inkább vásároljunk kutyát. Lehetőleg 50000 Ft alatt, “nemszaporítótól”, hisz csak annyiról van szó, hogy adott illetőnek van 2 ugyanolyan fajtájú kutyája, és csak párszor fialt eddig. Nem a pénz miatt, dehogy. Hanem mert szereti a kiskutyákat. Leginkább eladni.

Na jó, tegyük félre az iróniát. Ezt a posztot egy korábbi bejegyzésünk ihlette. Vigyázat, hosszú lesz.

Volt egy posztunk, amiben arról írtunk, hogy meghalt egy kölyök yorkie. Oltások, papírok, chip nélkül került új családjába, beteg lett, kórház, küzdelem, halál. A szaporító “barátunk” pedig nyilván felszívódott.

Kommentek tömkelege érkezett, és elképedve olvastuk a rossz tapasztalatokat a menhelyek hozzáállásával kapcsolatban.
Volt olyan komment, miszerint a menhelyvezető lemondta a találkozást, mert fodrászhoz ment.
Vagy hogy egyedüli kutyának nem adnak örökbe. Vagy csak bentre nem. Csak kintre nem.
45 év fölött nem. Gyerek mellé nem.
Sértett, szomorú emberek kommenteltek, telis tele csalódottsággal.

Igyekeztünk objektíven szemlélni a dolgokat, nem elfeledve azt, hogy nem rólunk írnak, csak ez egy felület, ahol megoszthatják az emberek a rossz tapasztalatokat. Mégis fontosnak érezzük, hogy külön posztot szánjunk ennek a problèmakörnek.

Első körben, arra szeretnénk reagálni, hogy “mit várnak a menhelyek, ezért vannak tele, mert nem adnak örökbe kutyát”.

Pontosítunk, nem mindenkinek adunk kutyát, ez így igaz. Mi a jelöltek kb. 70%-ának adunk kutyát. Nem véletlenül.

Nálunk a menete a következő: jelölt eljön, körülnéz. Jelzi a szándékot, mi pedig igyekszünk a lehető legpontosabban felmérni a körülményeket. Beszélgetünk, kérdezünk. Adunk kérdőívet, kérünk fotókat. Nekünk az kevés, hogy “higgye már el kezicsókolom”, hogy nálunk jó helyen lesz.

Érdekel, hogyan szeretné tartani a kutyát.
Kint, bent, vagy kinti-benti körülmények közt, szabadon vagy kennelben, van-e másik állat otthon, milyen a kerítés.
És itt meg is állhatunk egy pillanatra. Kennelbe, láncra soha nem adunk kutyát. Nem érdekel, miért akarja kennelben tartani. Nálunk is így élnek, és alapszabály, hogy innen csakis jobb helyre mehet.
Mondjátok meg, mi értelme a kennelnek?
Rossz környéken laktok? Megmérgezhetik?
Bocsi, nem kockáztatunk.
Félsz, hogy megszökik, mert rossz a kerítés?
Csináld meg.

Sokan jönnek úgy, hogy másik kutya mellé. Oké, hozd be, ismerkedjenek meg.
Ja, hát az lehetetlen, mert nem ismeri a pórázt, fél az autótól, az állatorvos kijár oltani. Hmmm. Valóban? Tehát arra van ítélve a már meglévő kutyád, hogy egy pár száz nm-es területen élje le az életét mindenféle élmény, inger nélkül. Mert lusta vagy sétáltatni, elég neki a kert. Nem elég. Igen, lehet mondani, hogy jobb egy 200 nm-es kert, mint egy 20 nm-es kennel. Jobb, tényleg. De elég jó vajon? Te mit szólnál, ha sosem mehetnél el otthonról?

“Nagyinak szeretnék kutyát, mert olyan egyedül van. Kölyköt, hogy megszokja”. “Hány éves a nagyi?” “78-82-85… “ Bocsi, nem. Nem, nem kívánjuk senki halálát, még ha sértődötten kiabáltok sem. Csak tudunk számolni, és vannak tapasztalataink.
Egy keverék kutya akár 15-18 évig is élhet. Adj hozzá 85-höz 18-at. 103. Élni fog nagyi addig? Szívből kívánjuk, hogy éljen, tényleg. De sajnos erre kevés az esély. Műhelytitok: 31 kutya van jelenleg nálunk, akik azért kerültek vissza a rácsok mögé, mert korábban engedékenyebbek voltunk a témával kapcsolatban. Ugyanis az idős gazdi meghalt, vagy otthonba került, a család pedig nem vállalta tovább az elárvult kutyát. Adunk örökbe idős embernek, idős kutyát. De az nem kell. Mert öreg. Ja, oké.

Gyerek mellé, kutyát. A legtöbb kutyánk abszolút gyerekkompatibilis. De van pár, aki nem. Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy kisgyerekes családba adunk olyan kutyit, akinél a legkisebb esély is megvan, hogy odakap a gyerkőcnek? Legyen bármilyen cuki is, mi ismerjük őket. Ha azt mondjuk, hogy nem való gyerek mellé, fogadd el. Mert ha már te nem gondolkozol felelősen, mi fogunk. Sértődj meg nyugodtan, de nem fogjuk kockáztatni, hogy a gyermekednek bármi bántódása essen. Mi nem. Úgyhogy te se kockáztass.

Kicsike, rövid szőrű kutyát kintre. Nem. Mert nem oda való. Ellenpélda is van, Suta nagy bundás németjuhász mix volt. Lakásba vitték. 2 nap múlva ismét rácsok mögött volt, mert sokkot kapott lakásban, és félőrült módjára ordított és kaparta az ajtót, annyira nem bírta a lakást.
Linka és Lilien. Másznak, mint az őrült. Nekik nem akadály a 2 méter sem. Hiába tömött bundásak, nem mehetnek kertbe, mert 1 óra alatt megpattannának.

Vannak társfüggő kutyáink, akik valóban nem mehetnek egyedülinek. Barka 4 hónap gazdis lét után jött vissza, mint a bumeráng. Folyton átmászott a szomszédba, játszani akart az ottani kutyával. Megunták. Repült vissza. Serpa Regina nélkül nem moccan sehova. Kell neki a kutyatárs. Nem mehet egyedülinek.

Ivaros kan mellé kölyök kislány. Ki van zárva. Ellentétes nemű felnőtt kutyához nem mehet kölyök. Akkor sem, ha a csillagokat leígéred az égről, hogy a mentett kutyád ivartalan lesz időben. És ha nem? És megcsúszol? És besikerül egy együttlét? És sajnálni kezded a még meg nem született kicsiket? A keverék kutya lehoz majd egy újabb 10-es almot?

“Úriember”, összedrótozott csirkeketreccel, ő vinne 2 macskát, már azonnal, egeret fogni. Az előző kettőt elgázolták. Hogyan tanítja meg őket egerészni? Hát bezárná egy pincébe őket 3 hétre, kaja nuku. És majd megtanulják. Aha, oké, viszontlátásra. Vérig sértődött.

Meg kell értenetek, hogy mi ezeket a kutyákat és macskákat szeretjük. Összekaparjuk őket az utcáról, árokból, kiszáradt kutakból, soványan, betegen, sérülten, gyengén. Ápoljuk, szeretjük őket, összerakjuk őket szó szerint a romjaikból, meggyógyítjuk a testüket, lelküket.
Megtanítjuk őket újra bízni, szeretni.
Megmutatjuk nekik, hogy élni jó.
Biztatjuk őket, tanítjuk sétálni, játszani azokat, akik nem tudnak.
Simogatunk, ápolunk, közben milliószor törik darabokra a szívünk, amikor pl. egy sima takarítás közben összepisilik magukat a seprű vagy lapát látványától.
Vagy amikor egy felemelkedő kéz miatt a sarokba rohanva remegnek, mint a kocsonya.

Nem, nem adunk mindenkinek örökbe.
Vállaljuk. De csakis a legjobbat kaphatják.
Szenvedtek már eleget.