Ma korán reggel elindultunk 4 boxszal az autóban, de fogalmunk sem volt, mire készüljünk. SEMMIT nem tudtunk a kutyákról, csak azt tudtuk, hogy ki kell őket onnan hozni.
A tegnap esti telefonbeszélgetés folyamán annyit tudtunk meg, hogy a kutyák évek óta a padláson élnek, vélhetően agresszívek, más embert a “nagybácsin” kívül nem fogadnak el.

Hát, agressziónak nyoma sem volt. Emberünk lebotorkált a rémült ebekkel a lépcsőn, közölte, hogy nehogy elaltassuk őket, meg hogy neki ők olyanok, mint a gyerekei…. No comment.
Elvileg ők egy család, papa, mama, gyerekek…
A két szülőre azt mondta, 4 évesek, a 2 “kölyök” 2 éves már. A padláson születtek… ?Tacsi-pincser mixek.

A mami Odett lett, az apuka Olaf. A két fiatal kanocska Ossian és Odin. A két gyerek nagyon fél, idegen kéztől pláne, Ossian órákig remegett, mint a kocsonya. A két szülő kedves, bújós, egész másképp reagáltak, úgy kapaszkodtak belénk itt a menhelyen már, mint akik tudják, hogy minden megváltozik. Valószínűleg nekik lehettek szabadsággal kapcsolatos élményeik korábban.

Mindenki kapott oltást, chipet, féreghajtót, enni-inni, fekhelyet, és hatalmas költöztetések árán, a többieket még összébb zsúfolva, egy kennelt, ahol együtt maradhattak így négyen, amíg kicsit oldódnak.
Mindenki ivaros természetesen, Odett lesz az első hétfőn, aki átesik a műtéten, a fiúk is hamarosan.
Kérdésünkre, hogy hogy lehet, hogy a maminak az elmúlt 2 évben nem született kölyke, a férfi azt a választ adta: nem hagytam… Nem szeretnénk tudni, ez mit jelent az ő olvasatában, egy padláson, ahol nincs elkülönítési lehetőség…

Lábjegyzet: Beérve Tiszavasváriba, a házig vezető rövid úton 6 db kóbor kutyát számoltunk, a padlásos emberke családjánál volt még egy kölyök és egy láncon tartott kutya, akiket persze visznek magukkal (állítólag), és a szembeszomszédnál is ücsörgött egy szomorkás, bundás kutyi, kb. 2 méteres láncon, egy rozoga kutyaház előtt.

Nem akarunk többet mondani most. Ezt meg kell emészteni. 🙁