A világ egyik legérdekesebb teremtménye a macska. Alapvetően ragadozó állatok, mégis, a kutya mellett a leggyakrabban társállatként aposztrofált jószágok. Van, ahol istenként tisztelik őket, van, ahol táplálékként. Van, ahol mélységes tisztelet övezi őket, máshol egy fogyóeszköz.

Vannak, akik sunyi, alattomos állatnak tartják őket, mások szőrös gyermekként kezelik.

Mi itt Magyarországon nem tiszteljük őket. Kicsit sem (mélységes tisztelet a kivételnek, de ne gondoljátok, hogy olyan húdenagyonsok kivétel van).

Nálunk a macska gyakran haszonállatként funkcionál, a ház körül éldegélnek valameddig, amíg életben vannak, fogják az egereket (és mást is), néha löknek nekik egy kis bolti tejet, mert azt szeretik (mindegy, hogy nem jó nekik), meg egy kis maradékot. A macska pedig jön-megy, része a falusi és városi látképnek is, sokan közülük kamikáze módra lavíroznak az autók közt, míg el nem csapják őket.

Ó igen, itthon bizony a közutak szerves része a kilapított macskatetem is. Sokan erre a látványra teljesen érzéketlenül vonnak vállat, és ha a gyerek megkérdezi a hátsó ülésen, hogy „ez mi?”, somolyogva válaszolnak, „óóó, csak egy cicamatrica”.

Rendkívül vicces, ja. A cicamatrica valaha egy bolyhos, édibédi, játékos kis kölyök volt, aki megszületett, bár nem saját akaratából, és felnőtt valahol. Voltak érzései, fájdalomérzete, ÉLETE. Nem, nem 9. Csak egyetlenegy.

Az esetek nagy részében édibédi, puha kölyökként odakerült egy kertes házhoz pótlékként (mert az előzőt megmérgezték/elütötték/eltűnt/belehalt a fialásba/széttépte a szomszéd kutya), ahol nyilván nem mehet be a házba, mert a macska szabad állat ugyebár, hát egy macskát nem lehet bezárni…

És persze megfosztani sem ildomos a férfiasságától, meg az anyai örömöktől, hisz az állatkínzás, mint azt felvilágosult embertársaink előszeretettel hangoztatják. Biztos igazuk van. Az nem állatkínzás, amikor egy macska fiatalon kínok közt hal meg az említett okok miatt, az nem az. Dehogy. Meg amúgy is, mit vergődünk mi, állatvédők, hisz van belőlük pont elég.

Na, ez mondjuk igaz. Van belőlük elég.

Bár az „ELÉG” szó az azt jelenti alap esetben, hogy elegendő mennyiség, amiből nem kell több, pont elég, hogy a valódi macskaszerető embereknek jusson házikedvenc, akiről lehet gondoskodni, akit lehet szeretni, etetni, ellátni, megadni mindent, ami nekik kell, és ennek része a biztonságos élet is. Lehetetlen megtippelni, mekkora az a szám, ami az „elég” mennyiségen felüli, de százezres nagyságrendről beszélgetünk. Ha nem milliós.

És itt jön el az a pont, ahol konkrétan már apokalipszis helyzetről beszélgetünk. Ez a százezres, milliós létszám utcákon, vadon él, ivarosan, kontrollálhatatlan módon szaporodnak, betegek, csipásak, soványak, élnek, már ha ez életnek mondható, mondjuk úgy, hogy lélegeznek és próbálnak túlélni.

A bagzás gyereksírásra emlékeztető zaja fűszeres illatú tavaszi estéken és ködös őszi éjszakákon nem ám a kandúr hívogató hangja, meg szerenád a hőn imádott nősténynek, hanem a párzás rendkívül fájdalmas folyamata. Képzeljetek el egy tüskés lándzsát, a többit a fantáziátokra bízzuk. Vagy google a barátunk jelszóval olvassátok el, mi ennek a menete. Nagyon romantikus.

Vannak, akik még valahogyan betuszkolódnak egy menhelyre, egy civilhez, egy apró tárolóba, egy utolsó boxba, egy fürdőszobába, de konkrétan mindenki fullon van már.

Pár napja hoztunk egy döntést. A tavasszal mentett kicsinyeink immáron ivarérett kamaszok, jövő héten a többség át fog esni az ivartalanításon. Itt nőttek fel, nem kellenek senkinek, hiába csinálunk videót, hiába teszünk fel képeket, hiába oltottak, egészségesek, szépek, jól tápláltak, alomra vannak szoktatva, szeretik az embert. Hiába.

Igen, nálunk feltétel a benti tartás, valóban, meg van egy „kőkemény” 3800 Ft-os örökbefogadási díj. Emiatt az oldalunkra feltett külsős cicák, akik miatt segítséget kértek hirdetésben, hatalmas előnyt élveztek, tudjuk, hisz rengeteg alkalommal már másnap jött az üzenet a segítségkérőtől, hogy „levehetitek a hirdetést, találtunk gazdit”.

Szuper, tényleg, örülünk, meg minden, de ettől még a mieink ugyanúgy várakoznak, és árvák. És nekünk ők a legfontosabbak per pillanat, akármilyen lelketlennek tűnünk az ügyben, hogy nem mehet ki egy darabig külsős hirdetés. Mi értük vállaltunk felelősséget, és az ő érdekeiket kell szem előtt tartanunk, akkor is, ha ezért sokan megharagszanak ránk.

Próbálkozzatok helyi csoportokban, csináljatok róluk sok képet, videót, hirdessétek őket ti is, akiket ti mentettetek. Mi most nem tudjuk egy darabig. Sajnáljuk.