Hosszú lesz, de tanulságos.
Sikersztori, vagy nem? Nem is tudjuk… Vegyes érzelmeink vannak. Sokszor találkozunk olyan kommentekkel, hogy „ezen a településen mindenki ilyen érzéketlen???”, stb., és mi mindig értetlenül állunk az ilyen hozzászólások előtt, hisz az állatszeretet, a segíteni akarás nem település, kor, vagy nemfüggő. Mindenhol van állatbarát ember, és aljas állatkínzó is.

Leveleken, Nyíregyházától 20 km-re van egy hölgy, Marika. Anno örökbe szeretett volna fogadni tőlünk, de teljesen ránk bízta a döntést, így Viki kutyánk kapott nála esélyt, és azóta is boldogan él vele, másik kutyijával, és sok cicájával. Viki boldog. Kicsit kövér már, de boldog. Nagyon.

Marikával azóta is tartjuk a kapcsolatot, pár hete segítséget kért tőlünk. Nem olyan követelőzően, mint sokan, nem azonnali megoldást várva, és nem vádlóan. Hanem megértően, kivéve a részét a történetből, nagyon is.

Adott volt 2 kutya. Mindkettő kicsike, más sztorival. A kisebbik gazdis volt. Állandóan az utcát járta, gazdijai jó emberek, de Koby (ez lett a neve a pici barna fiúcskának) annyira kicsike így fiatal felnőttként is, mint egy macska. Hiába bandázott rendszeresen Marika állataival, az ő biztonságos kerítésén is kifért. Vagy be. Ahogy épp kedve tartotta. Marika megbeszélte a családdal, hogy megpróbálunk neki új gazdit találni, és ők belátták, hogy az nem oké, hogy a picike kutyi állandóan utcán van, ezért örömmel fogadták a segítséget. Koby nagyon könnyen megfogható, nem volt semmi gond vele soha. Mindenkit szeret.

Volt azonban vele egy másik kutya. Marika kérésére Linának neveztük el, bár ő Picúrnak hívta, de Picúr már van nálunk, ez a név tehát kiesett. Lina megfoghatatlan volt.

Marika január elejétől, azaz 2 és fél hónapja etette kitartóan, a kutya letáborozott egy elhagyott, romos háznál, de mögötte egy nagy szántóföld húzódik, esélytelen volt beszorítani, vagy megfogni. 2 és fél hónap sem volt elég ahhoz, hogy Lina maximális bizalmat szavazzon Marikának. 2-3 méterre engedte magához, de azonnal elfutott, ha Marika közelebb ment.

Megbeszéltük, hogy szoktatja, és ha sikerül megfogni, próbálunk nekik helyet találni. Pár napja kétségbeesetten hívott fel minket.
Lina viszonylag közel engedte, és Marika úgy látta, a kutya vemhes. Nem kizárt, hogy Koby-tól…

Marika nem fiatal már, és mégis, annyira intelligensen és felelősen gondolkodik, mint kevés korabeli ember. Tudja, átérzi, látja, mennyi felesleges alom születik ma Magyarországon, látja, mi van a menhelyeken, gyepiken, és tudta, hogy ezek a kicsik nem születhetnek meg, főleg nem egy mező közepére.

Tegnap kivittünk egy élvefogó csapdát az elhagyott házhoz. Elkövettük azt a hibát, hogy előtte egy pástétommal csalogattuk a kutyit, aki megette azt, miután eltávolodtunk, így a csapdába helyezett grillcsirke már nem volt neki elég vonzerő.
Tegnap este Marika felhívott, és elmondta, hogy a csapda működik… Lecsapódott.
Csak épp egy kóbor cicát fogott, aki először elfogyasztotta a husit, majd angolosan távozott a csapda tetején található résen. Ugyanis ez egy kutyacsapda, és nem macskacsapda.

Ma reggel újra kimentünk, megmutattuk neki, hogyan kell felállítani a csapdát, ha esetleg nem Lina sétálna bele, ezúttal kutyaszalámival próbálkoztunk, mert Lina azt ismerte. Majdnem egy órát vártunk, Lina körözött a csapda körül, de nem ment bele. Hazajöttünk, majd dél körül jött a hívás.

Megvan. Megvan a kutya, aki miatt harmadik alkalommal indultunk el Levelekre, aki közel 3 hónapon keresztül megfoghatatlan volt. Marika kivárta, míg megérkezünk, a táskáját és kabátját a csapda tetejére tette, hogy Lina ne ázzon. Inkább ő ázott…

Lina valóban vemhes. Már nálunk van, nagyon fél, nagyon meg van szeppenve. Kedden túlesik az ivartalanításon, egy nagyon kedves, félénk kutyi ő, de pár halovány csóválás érkezett már tőle. Érintésünkre még összerezzen, szemei nagyon szomorúak és beszédesek. Teljes testi és lelki rehabilitációja után családot keresünk neki, kizárólag lakásba, mert nem kockáztatjuk, hogy egy óvatlan pillanatban meglógjon, és megint elölről kezdődjön minden. Nagyon fiatal még, nagyon maximum 1,5 éves.

Koby és Lina tehát befogadókat keresnek. Lakásba adjuk csak őket. Soha többet nem kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol eddig éltek.