Ivartalanítás, és ami mögötte van…

Egy picit személyesebb hangvételű poszt jön most.

Sári a harmadik kutyám, a második menhelyesem. Úgy került be hozzánk, hogy 9 kölyköt hozott a világra a tél közepén, a leghidegebb napokon, egy falu végén, egy elhagyott ház disznóóljában. Ivarosan császkált hónapok-évek óta az utcákon, ki tudja, hanyadik alomnak életet adva. Sári ma túlesett az ivartalanításon, hogy soha többé ne születhessen tőle felesleges keverék alom. Hogy ne őrüljön meg tüzelési időszakban. Hogy minimálisra csökkentsem az emlődaganat esélyét, hogy kizárjam a gennyes méhgyulladás lehetőségét. Mindössze 30 perc alatt, egy rutinműtétnek köszönhetően egy potenciális mamakutyával csökkent Magyarország szülésre alkalmas szuka kutyáinak száma. És valószínűleg ezen fél óra alatt több száz kóbor szuka adott életet újabb felesleges szaporulatnak. Az ivartalanítással kapcsolatos buta tévhitek, felvilágosulatlan emberek miatt történhet meg az, hogy az ország szinte összes menhelye dugig van kidobott picurkákkal, néha komplett családokkal, mert előfordul, hogy anyástól együtt hajítják ki a kicsiket. A mai napig megdöbbenve hallgatom azon örökbe fogadni akaró embereket , akik kizárólag kant szeretnének, mert nekik ne fialjon kutya, ami persze ( ha ivaros is az adott állat) , kizárólag rajtuk múlik, nem a kutyán. Mert bizony a kutya nem lesz szerelmes, ösztönből szaporodik. A menhelyes felnőtt kutyáink szinte kivétel nélkül ivartalanok, így mennek örökbe. Ha pedig hezitálsz, vagy esetleg félsz, gondold át, mivel teszel jobbat a kutyádnak. Hidd el, pár nap kellemetlenség az egész, de igenis megéri, és nagyon fontos (lenne). Legyél felelős gazdi. Ivartalaníts. (N.É.)