Inari gyönyörű, okos, kedves, bújós, kicsike. És Inarinak egy szeme van. Ez semmiben nem gátolja, nem érdekli. Minket sem.
Amikor jött az első fotó (direkt nem mutatjuk, mert sokkoló), a szívünk kihagyott egy pillanatra. Önkéntesünk, Csilla, órákon keresztül próbálta megfogni, sikertelenül.
Inari csontsovány volt, és rettegett. Olyan szinten volt rosszul, hogy menekülés közben 2 méterenként megállt, próbált kakálni, de nem ment neki, sikított az erőlködés miatt. Csilla zokogva hívott minket, mi pedig biztosak voltunk abban, hogy meg fog halni. Csilla is biztos volt benne.

Esélytelennek tűnt a megfogása, de közben tudtuk, hogy az állapota miatt esélye sincs, ha nem hagyja magát. Csilla aznap este hazament, de másnap hajnalban újra próbálkozott. Inari addigra annyira kimerült volt, hogy egy kerítéshez szorítva, takarót dobva rá, végül nagy nehezen sikerült megfogni.
Azonnal kórházba került, a beleit átmasszírozva végre eljött a nagy megkönnyebbülés.
A karanténunkban szép lassan összekapta magát. Társaságba került. Hamar rájöttünk, hogy bár Inari imádja a társait, de annyira vágyik a szeretetre, hogy ha ölbe mászva másik kutya közeledik, figyelmeztető morgással jelzi, hogy ez az ő “énideje”. Ez egyébként könnyen kezelhető, rászólva abbahagyja a morgolódást, de határozott gazdi kell ehhez.
Embereket, gyerekeket imádja, kutyákkal jól kijön. Folyton vigyorog, már ivartalan, chipes, és oltott.
Szeretnénk neki benti tartást biztosítani, hisz emberfüggősége mellett ő egy rövid szőrű, sokat szenvedett kutyi. Megérdemli a tökéletes gazdit.
Privát üzenetben tudtok jelentkezni rá.