Tökfej

Tökfej lett a neve, mert olyan kis Tökfej. Meg ősz van. Tökszezon.
Ő mondjuk sokat nem fog ebből látni, mert minimum karácsonyig szigorú mozgáskorlátozásra, benti kennelre lesz ítélve, ahogy túl vagyunk a műtéteken. De a menhelyes karácsonyfa alatt már pózolhat ő is. Eddig tartott a „cuki” rész.
A története viszont korántsem cuki, és a ránk váró költségek sem. Igen, ez megint egy kunyeraposzt lesz. Másképp nem megy, ne haragudjatok ránk légyszi.
Tökfej miatt tegnap este írt egy lány, Viki. A nyíregyházi Tokaji út mellett egy kis utcában lézengett már egy ideje, de menekült, lehetetlen volt megfogni.
Viki csapdázásban kért segítséget, ezzel párhuzamosan megpróbált neki valami ideiglenes befogadót is találni, nagyon megértő volt és ismeri a munkánkat, tudja, hogy képtelenség minden kóborkát bezsúfolni ide.
Az a fajta állatbarát ő, aki nem csak bejelent, hanem tevőlegesen is megpróbál segíteni, és ez fontos, higgyétek el. Sokszor csak egy utólagos megosztás, vagy bármi számíthat, és nyilván sokkal jobb szájízzel segítünk, ha nem ordít velünk a bejelentő, nem vágja a fejünkhöz a szokásos „bezzegazadóegy” meg „minekvannakmagukakkor” mantrát, hanem együttműködik.
És igen, bizony az is elhangzott tegnap kettőnk közt, hogy csak nehogy elüssék addig, és sokszor halljuk amúgy ezt a mondatot, más hangsúllyal, mint ahogy Viki mondta, de ezzel nem tudunk mit kezdeni.
Igen, benne van a pakliban, hogy ha egy kutyára nemet mondunk, baja esik. De ezt a mennyiségű bejelentésáradatot nem tudjuk másképp kezelni, csak úgy, hogy tényleg csak súlyos esetekre mondunk igent (van belőlük elég).
Ha minden kutyát bevennénk, aki utcán van, és „mi van, ha elütik), itt egy hónapon belül 1000 kutya lenne, minimum, ami nyilván nonszensz.
Szóval Tökfej. A tegnap esti egyeztetés után abban maradtunk Vikivel, hogy kitaláljuk a befogást, ő keres neki elhelyezési lehetőséget, és meglátjuk. Ma reggel egy másik lány telefonált, Lilla.
Egy hozzánk közeli lakótelepen egy forgalmas négysávos út mellett volt egy háztömb falának tapadva egy kutya, sérülten.
A párjával autóból látták, hogy elgázolják, a kutya pedig sokkosan menekült, bizony abból az irányból, ahol tegnap a másik lány, Viki látta az „ő kutyáját”.
Gyorsan kiderült, hogy valószínűleg egy és ugyanaz a két bejelentett kutya, a Tokaji út környékéről majdnem a belvárosig menekült (még jó, hogy ebbe az irányba, és nem a mezők felé).
Lilla és a párja a baleset után azonnal megfordultak az első lehetőségnél, és megpróbálták megfogni, de nem ment, ekkor hívtak minket.
A kutya meglátva minket felpattant, három lábon bicegve megkerülte a háztömböt, és újra falnak tapadt.
Mi ketten voltunk, Lilláék is ketten, nagyon lassan, óvatosan bekerítettük, ő pedig valószínűleg beletörődve a sorsába, folyamatosan morogva ugyan, de hagyta, hogy a pórázt lassan a nyakára tegyük.
A hátsó lába roncsolódott, csúnyán, kívül-belül.
A menhely közelebb volt, így a mi állatorvosunk sokktalanította, nagyjából kitisztította a sebet bódításban, kapott fájdalomcsillapítót, és indultunk is tovább vele az állatkórházba.
Készült rtg, ultrahang, hogy nincs-e belső vérzés, és a vizsgálatok után átbeszéltük az egészet az orvosokkal.
Két műtét szükséges, első körben a szakadt inakat, a vérkeringést kell helyreállítani, zárni a szétroncsolódott sebet, majd pár nap pihenő után csontműtét következik, a bokája ledarálódott konrétan, műteni, rögzíteni kell. Nagy eséllyel teljes gyógyulás várható, de bicegés hátramaradhat, meglátjuk.

2021.03.20-én született, keverék, kan kutya.