Simi Samu

Körülbelül 6 éves, ivartalanított keverék kan kutyus.

Kiközösítettnek lenni borzasztó érzés. Vannak pl. olyan gyerekek, akik valamiért mindig állandó célpontjai az osztálytársak gúnyolódásának, bántásának, pedig nem csináltak semmi rosszat, és annyira szeretnének ők is a menőkhöz tartozni, de csak a hátsó sorban kullognak állandóan, lehajtott fejjel.

SimiSamu pont ilyen, csak kutyában. A Tüzér utcai romatelepen láttuk meg, először azt hittük, 3 lába van, de kiderült, hogy megvan neki mind a négy, csak valószínűleg úgy megverték szerencsétlent a társai, hogy nagyon fájlalta a lábát, emiatt teljesen maga alá húzta.

SimiSamu rettegett mindentől. A saját „gazdája” sem tudta megfogni, ott körözött nem messze tőlünk, a hetykén bandázó utcakutyáktól némileg lemaradva, de azért utánuk ballagva mindig. Biztonságos távolságból. Lehajtott fejjel, szomorúan figyelte a többi kutyát, közeledésünkre 3 lábon botladozva rohant el.

Kinéztük magunknak. Mindenképpen ki akartuk onnan menteni, ráadásul sérült volt, kicsike, csapzott, a szívünk szakadt meg érte. Aztán jött a hír pár nap múlva, hogy a gyepi kollégáinak valahogy sikerült befogniuk.
Azonnal jeleztük nekik, hogy átvesszük, de a szabályok értelmében a 2 hetes karanténidőt ki kellett várnunk. Oltással, chippel távozhatott tőlük 2 hét múlva, megérkezett hozzánk.

Ivartalanítottuk, és próbáltuk helyre tenni a lelkét is, kevés sikerrel. Beköltöztettük a rendelőbe, hogy napi 8 órában emberek mozogjanak körülötte, hogy szokja meg, hogy senki nem bántja, kap enni, inni, van puha fekhelye, biztonságban van.

Amikor jelen voltunk, leginkább a sarokban kuporgott, távollétünkben kamerán figyeltük, akkor jóval felszabadultabb volt. Minden nap szoktattuk az emberi érintéshez, rosszabb napjain vicsorgott és kapkodott, jobb napokon „csak” szoborrá dermedve hagyta, hogy simogassuk.

Humphrey kutyinkat a gazdi érkezéséig mellé költöztettük, hogy szokja a kutyatársaságot is, Humphrey soha nem bántotta. Humphrey távozása után úgy éreztük, készen áll arra, hogy kicsit nagyobb társaságba költözzön, kisebb testű csapatba tettük. Senki nem bántotta.

Az első 1-2 napon ki sem bújt a házából, mára már együtt napozik a többiekkel, de az emberektől még mindig nagyon tart. De sokat oldódott.

Türelmes, kedves, halk szavú gazdit keresünk neki. Kicsi családot, egy párt, vagy egyedülállót, kisgyerek mellé semmiképp nem adjuk, mert neki az nagyon sok lenne.
Szép lassan ki lehet őt bontogatni, a sétát tanulgatja, de közel sem tökéletes még. Sok szeretettel, türelemmel egy nagyon jó kutya lesz hamarosan. Kizárólag lakásba fogadható örökbe.