2013.11.20-án született, ivartalanított keverék kan kutya.
Negatív szívféreg teszttel rendelkezik.

Matyit 9 év után hozták vissza…

Egy nap kaptunk egy hívást egy idősebb hölgytől, aki jelezte, hogy a kutyája farka vérzik sokszor, mert csapkodja ide-oda. Voltak orvosnál, aki szerint ekcéma, és lehet, hogy amputálni kellene a farkát. Aztán a következő mondta, Matyinak hívják a kutyust és 9 éve fogadta örökbe a lányuk tőlünk, aki már nem él velük, a kutya rájuk maradt.
Ők meg nem tudnak ezzel mit kezdeni, túl sok a vér, nem bírják a látványt, csináljunk valamit. Ők persze szeretik az ő kicsi kincsüket (ez konkrétan így hangzott el), na de akkor is.
A saját állatorvosunk jó a bőrgyógyászat területén, felajánlottuk, hogy kimegyünk jövőhét szerdán a kutyáért, behozzuk, a dokink ingyenesen kivizsgálja, ha kell, vesz bőrkaparékot, a mi költségünkön laborba küldjük, sőt, ha más nem marad, csak az amputálás, akkor azt is megcsináljuk. És haza is visszük a kutyát ezek után.
Az asszisztens kolléganő segített elmagyarázni, hogyan kössék be a farkát, de mint annyiszor, ezt is leverte magáról. Előtte már a szülőktől is elhangzott, hogy a kutyát inkább visszaadják, mert hát a vér… Ugyebár. És ők ettől rosszul vannak.
Azt is elmondtuk a telefonban, hogy az összes kennel dugig van, és egyszerűen nem tudjuk hova tenni jelenleg.
Jövőhét szerdára a 10 éves Matyi be volt írva vizsgálatra.
Ehhez képest következő nap besétált a kutyával a lányuk és közölte, hogy visszahozta. Kb. csináljunk, amit akarunk, mert ők ezt már nem bírják nézni. Szegény kutya szenved, és ők ezt nem tudják tovább nézni. És nehogy már egy kutya nekünk fontosabb legyen, mint az ő szülei érzései, akik ezt nem bírják már nézni.
Véres a bejárati ajtó, sokat kell takarítani (ezt a szülők mondták).
Dühünkben azt is megkérdeztük tőle, hogy ha a szülei olyan állapotban lesznek, őket is bevágja majd valahová, mert nem bírja ezt nézni? MEGKÉRT minket rá hidegen, hogy nehogy már összehasonlítsunk egy kutyát egy emberrel.
Végülis… igaza van. A kutyák nagy része milliószor különb sok embernél. Valóban össze sem lehet hasonlítani a két dolgot.
Mert egy kutya akkor is imád, örökké, ha büdös vagy, koszos vagy, szegény vagy, buta vagy. Ha beteg vagy, a kutyád megérzi, és a maga módján még meg is akar gyógyítani. Egy kutya sosem fog téged ott hagyni, és kisétálni a kapun, mert te már idős vagy és vannak problémáid. Az ember ezt simán megteszi. Mert a kutya az csak egy kutya, mint tudjuk, na de az ember!!! Hát az aztán… A bolygónk legfejlettebb élőlényei. Na ja.
Matyit ölben, szelíd erőszakkal kellett elcipelni a rendelőnk ajtaja elől, amit mereven bámult, miután bezáródott előtte. Tudta, hogy ott van a gazdi valahol, és nem értett semmit. Hisz ők csak sétálni indultak (A “gazda” gyalog hozta be).
Kellemes, napsütéses tavaszi idő van, csak sétáltak egyet. Hitte ő.
Matyit egy szobakennelben tudtuk elhelyezni,nyüszített kétségbeesetten, haza akart menni. A családjához, akiket ő annyira szeretett. Akikben bízott. Akikért az életét adta volna, mint minden kutya. Akikkel leélte az egész életét. 9 évet.
Fogalma sem volt, mi ez a rengeteg kutya itt, a hangos ugatás, a fertőtlenítő szaga, a kis szobakennel, hol a családja, miért nem mehet haza. Csak bámult minket, és sírt. Szívet tépően.
Képtelenek vagyunk szavakba önteni, mit éreztünk és mit érzünk még most is. Egy óriási gyomorgörcsöt, tehetetlenséget, félelmet. Hogy hova tart ez a világ. Hogy kikkel vagyunk körülvéve. Karma, remélem láttad ezt.

Ennek már 2 éve….
A farka le lett amputálva, de ez semmiben nem zavarja őt. Korához képest aktív, nagyon szeret sétálni. Idősebb emberekkel is élt együtt, úgyhogy bármilyen korosztály számára jó választás lehet, akár gyermekek mellé is.
Nagyon szeretnénk ha ennyi gazdis év után nem mi lennénk neki az utolsó állomás.

Matyi gazdit keres!