Mamszi

Mamszika nem a mi mentésünk. A PCAS hozta ki 17 társával együtt egy horrorházból, borzasztó körülmények közül. Betty otthonában láttuk meg őket először, őt, és (talán) a lányát vagy unokáját, Minnie-t.
A két kutya rettegett. Na nem Bettytől persze, hisz ő minden tőle telhetőt megtett, hogy a két kutty kimozduljon ebből az állapotból, de ő rengeteget van úton, így jóval kevesebb időt tudott rájuk fordítani, mint ami ahhoz kellett volna, hogy elinduljanak a gyógyulás útján – mentálisan.
5 hónap elteltével, miután gazdisodott két kutyánk az irodából, úgy döntöttünk, átvesszük, és beköltöztetjük a két kis makimajmot.
Fel voltunk készülve a hosszú rehabra, a rettegésre, mindenre, ami az ilyen kutyákkal jár – tapasztalatunk pedig van bőven ebben a témában.
Hát, egy nap kellett kb. A napi 8 órás intenzív emberi jelenlét, a jutifalatok, a nyugalom, a kényelmes fekhelyek, a viszonylagos csend döbbenetes gyorsasággal tette meg a hatását.
Mindketten nyitni kezdtek, és nem csak felénk, hanem idegenek felé is, óvatosan ugyan, de odamennek bárkihez, és nagyon, de nagyon cukkerek. Főleg Mamszi.
7-8 év körül lehet, a felső fogsora kompletten nincs meg, talán láncot rághatott, ki tudja. Sajnos ivartalanítás alatt kiderült, hogy gennyes méhgyulladása is van, de kap gyógyit, nem lesz gond.
Meglepő módon szívféreg negatív.
Mamszi egy hipercuki, jóindulatú hölgyike, na jó, van azért rossz tulajdonsága is, borzasztó hangosan horkol… 😆 Imádja a puha fekhelyeket, a szobatisztaságot még gyakorolni kell, de menni fog az is. Lakásba szánjuk, ez nem kérdés.
Mamszi tehát keresi az igazit. Ahol ő a minden.

2015. 11.29-én született, keverék szuka kutyus